Orvosaink elvándorolnak

Tavaly nyáron telefonon érdeklődtem a háziorvosnál, tudna-e fogadni júliusban, hogy megírja a szokásos évi laboratóriumi vizsgálatokhoz szükséges küldő cédulát. 

Meglepő választ kaptam: – Nagyon szívesen megtenném, de én nagyon remélem, hogy július elsején már Franciaországban leszek.

– Nyaralni megy a család? – kíváncsiskodtam.

– Nyaralni? Ugyan… Miből telne nekünk ilyesmire?! Franciaországban fogok dolgozni. Itt úgy tűnik, nincs szükség orvosokra. Külföldön szívesen látnak… Kihasználom az alkalmat, pedig már nem vagyok húszéves.

Azóta számtalan hasonló esetről hallottam. Dr. Teodora Olariu egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy a municípiumi kórház majdnem minden orvosának lenne állása külföldön, de az asszisztenseknek is. A román egészségügyben uralkodó siralmas állapotokat tükröző szomorú helyzet semmit sem változott. Sőt!

Dr. Adrian Dărăbanţiutól, az Arad Megyei Háziorvosok Kollégiumának elnökétől megtudtuk, hogy az Aradon és a megyében praktizáló 286 háziorvos közül több mint százan (és ehhez még hozzá kell számítani a hasonló terveket szövögető több tucat szakorvost is) nyújtottak be kérvényt a szakminisztériumhoz a külföldi állásvállaláshoz szükséges úgynevezett megfelelési bizonyítványért (certificat de conformitate). Dărăbanţiu doktor hangsúlyozta, hogy ez nem engedély! Ez egy szimpla irat, amelyet a szaktárcának minden huzavona nélkül legkésőbb 30 napon belül ki kellene állítania. Ezzel szemben van olyan orvos, aki fél éve adta be a kérvényét és a mai napig semmiféle választ nem kapott.

– Pedig éppen az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnöke, meg az egészségügyi miniszter szájából hangzott el az a kijelentés, hogy nincs ránk, orvosokra szükség… Akkor miért nem engednek el bennünket dolgozni oda, ahol nemcsak pénzt kapunk többet, de megbecsülést is?!

Az egyáltalán nem költőinek szánt kérdésre azonban jelen pillanatban senki sem tud valamelyest is elfogadható választ, magyarázatot adni. Egy bizonyos, az aradi orvosok, egészségügyi középkáderek kivándorlása folytatódik.