Orvosgondok

Drámai helyzet alakult ki Felvidéken, miután 2000 orvos elutasította a kormány 300 eurós béremelési ajánlatát és lemondott. Ezáltal 15 kórház – köztük 2 fővárosi klinika is – működésképtelenné válik, noha a kormány bűnügyi eljárással, sőt, börtönbüntetéssel is fenyegeti a rebellis orvosokat. 

Utóbbiak viszont inkább Nyugatra mennek, ahol a szlovák 1000-1200 eurós bér többszörösét megkeresik.

Pozsony magyar és cseh szomszédjaihoz fordult segítségért, orvosokért, a szlovákiai orvosi kamara azonban felkérte a budapesti és prágai kollégákat, ne teljesítsék a pozsonyi kormány kérését.

Noha tavasszal Csehország hajszálnyival úszott meg hasonló krízist, s a szlovákiaihoz hasonló drámai helyzet – hogy orvosok egyszerre és tömegesen hagyják el az egészségügyi rendszert – máshol még nem fordult elő, az orvosok Nyugatra vándorlása nagyobb kereset reményében közös kelet-európai jelenség, mely mind a 10 EU-taggá vált volt szocialista országra jellemző.

Félő azonban, hogy a 10 közül egyetlen egy sem talál megoldást a komoly kihívásra. Az ok egyszerű: a gazdasági világválság előtti évtized rohamos fejlődése ellenére egyetlen keleti ország sem közelíti meg a nyugatiak fejlettségi és bérszintjét. A probléma hosszú távú, a felzárkózás – még a tehetősebb Magyarország, Csehország és Szlovákia esetében is – évtizedekbe telik, ameddig a gazdaságok teljesítőképessége, az abból fakadó lakossági hozzájárulás megközelíti a nyugati szintet. Mert Európában az egészségügyet mindenütt a lakossági hozzájárulásokból működtetik.

Az orvosok viszont most követelnek magasabb bért, különben élnek az EU-s szabadpiac lehetőségével, és Nyugatra vándorolnak. Ahol viszont orvoshiány van, mivel az elkényelmesedett fiatalok nem tolakodnak az állandó készenlétet, éjszakai ügyeletet, több órás műtéteket stb. feltételező felelősségteljes szakmáért. Olyan versenyhelyzet alakult, amellyel a keleti új tagországok évtizedekre nem vehetik fel a harcot. Még akkor sem, ha belföldön megtripláznák az egészségügyi hozzájárulás mértékét, noha ezt a lakosság aligha díjazná, lásd a magyarországi vizitdíj népszavazási sorsát, vagy a romániai nyugdíjasok 5,5%-os járulékának „népszerűségét”.

Megoldás kell, méghozzá sürgősen. Hogyan, mi lenne az? Erre nemcsak Pozsonyban kíváncsiak, hanem a többi 9 fővárosban is.