Pandúrkézre került az utolsó aradi betyár.

A hír igaz. Május 7-én, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark skanzenjében, fegyveres összetűzés után elfogták a Csíki Pesta névre is hallgató futóbetyárt és két társát. A Szeged környéki pusztán garázdálkodtak, de bűnlajstromukban számos Arad megyében elkövetett lopás és fehérnép elleni erőszakos cselekmény is szerepelt.

A község bírája hangulatos – nem mindig jogszerű – tárgyaláson vonta felelősségre a pernahajder betyárokat, akiket a deresre húzást követően megbotoztak, majd bizonytalan idejű börtönbüntetésük kitöltésére Szeged városába toloncoltak.

A kárvallottak visszakapták vagyontárgyaikat.

A korhű öltözetet viselő leányok és menyecskék félrefordulva, szégyenkezve szemüket törölgették.

***

A túlerőben lévő pandúrok és a halálra üldözött szegénylegények puskaporos harcát a BETYÁRTOBORZÓ-rendezvény részeként nézhettük végig. Vásári komédia, dudamuzsika, kézműves vásár szerepelt még a nap történései között, miközben szerte az emlékparkban törvényen kívüli szegénylegények garázdálkodtak.

Hogy miért volt szükség a betyártoborzóra, akkor, amikor a vármegye emberei befogták a vérdíjra érdemes betyárokat?

Talán a múlt ködébe vesző, elhalványuló betyárromantika ébrentartása miatt, különösen Szeged környékén, ahol hajdanán Ráday pandúrjai példátlan sikerrel gyűjtötték be a pusztai betyárokat.

***

A skanzen olvasókörének épülete előtt igazi erdélyi muzsikát hallgattunk. A sarki szatócsboltban süvegcukrot, bocskorszíjat vásároltunk. Sorban álltunk a csilingelő fagylaltos kocsi előtt. Sajnáltuk, hogy a pékség nem működött, így csak Piri néni frissen sült bodagját kóstolhattuk meg. Eladásra, sajnos, nem sütött, de receptjeit elhozhattuk.

Kiváltottuk a Vándorkönyvet, amit lepecsételtünk mind a kilenc állomáson annak reményében, hogy a Mesterlevél birtokába juthatunk.

Láttunk ostorpattogtató csikós legényeket, maroktelefont szorongatókat is. Tisztelettel néztük a cifraszűrös számadógulyásokat. Tanúi voltunk a honfoglalás kori lovas magyarok leányrabló próbálkozásainak.

Fáradtan, de lankadatlan érdeklődéssel betértünk egy bográcsos gulyásra a Becsali csárdába. Meglepetésünkre itt már együtt söröztek a pandúrok és a börtönből szabadult futóbetyárok.A sokadalom élvezte a ragyogó időt, elégedett volt a látnivalókkal, a Becsali csárda kínálatával.

Hallható volt francia és német szó is.

Örömet szereztek a népes diákcsoportok. A gyerekek megismerkedhettek néhány egykori mesterség elemeivel, ügyességi próbákon vehettek részt. Ámulva nézték a patkoló kovács működését. Néhányan élő valóságban először láttak öszvért, szamarat, ólban hizlalt sertést, kacsákat és más szárnyasokat.

Idősebb emberek elejtett szavaiból kiderült, először jártak Ópusztaszeren. Hálálkodtak a sorsnak, a Jóistennek, barátaiknak, hogy végre eljutottak Nemzeti Történeti Emlékparkunkba.

***

A BETYÁRTOBORZÓ-t követően, egy hét múlva, május 14-én HALÁSZNAP lesz Ópusztaszeren.

Nepomuki Szent János, a halászok és „vízen-járók” védőszentjének ünnepén az egykori halászok életét és munkáját, a magyar népi halászat különböző módjait idézik meg napjaink halászmesterei.

Tisztelt érdeklődők!

A Vándorkönyv kiváltható, a Mesterlevél elnyerhető.