Premierek utcazajban

Nem tudom, volt-e valaki az országban, aki akár sejtette volna, hogy a bukaresti klubban történt múltheti tragédia ilyen messzemenő következményekkel jár majd. A vonatkozó törvénykezés megváltoztatására, példás felelősségrevonásokra természetesen számítani lehetett, de a miniszterelnök  – és implicite a kormány – lemondására és az ezzel kapcsolatos általános politikai válságra aligha.

Többedik napja tartanak az országban az utcai tüntetések, a résztvevők összetétele rendkívül heterogén, (egyelőre?) nincsenek igazi vezéreik, és követeléseik is többnyire az általánosságok szintjén mozognak. A bukaresti tereken lobogtatott – többnyire kezdetleges, rögtönözve készített feliratokon, ami arra utalhat, hogy az akció nem volt alaposan előkészítve – ilyen jelszavakat olvashatunk: „Hiszek Romániában!”, „Tiszta Romániát, a korrupció öl”, „Le a mancsokat az igazságszolgáltatásról”!, „Olyan Romániát akarok, amelyben élni szeretnék!” stb. Ezek kétségkívül a (leginkább fiatal) tüntetők lelkiállapotát és általános óhajait jól tükrözik, konkrét irányultságát kevésbé. Igaz, az utca, a jelek szerint, radikalizálódik, a megmozdulások mind több várost és mind több tüntetőt mozgósítanak. Itt-ott a népszavazáson eldöntött 300 tagú parlamentet, a politikai pártokat és korruptságukat elítélő feliratok is feltűntek azt követően, hogy a miniszterelnök lemondott – tegnap délben a tiltakozássorozatot elindító belügyminiszter is. Talán most először az ortodox egyház fő vezetőit is támadás érte.

Közben az államfő a pártok vezetőivel konzultál a válságból való kilábalásról. Tudomásom szerint most történik meg először, hogy civilszervezetek, sőt, „az utca embereinek” véleményét is kikéri egy államelnök. Premierként könyvelhetjük el, hogy míg az eddigi utcai megmozdulások valamelyik párt vagy pártvezető körül szerveződtek, a mostaniak „pártmentesek”, politikust sehol sem látni a résztvevők között, sőt a harc mondhatni a pártok (mindeniket beleértve) és az utca között zajlik. Konkrét adat nincs róla, de biztosra veszem: a pártok eddig se túl nagy népszerűsége az utóbbi napokban a legmélyebbre süllyedt.

Az ország súlyos politikai válságot él át, s hogy akut állapotából ne csapjon át krónikusba, az államfőnek és a politikusoknak mindenekelőtt a kormányválságot kellene megoldaniuk (az ügyvezető kormány ugyanis amolyan korlátozott jogkörű „béna kacsa”). Nagyon nehéz feladat, hisz PSD-s miniszterelnököt aligha fogadna el a tömeg, az UNPR már alig létezik (tegnap az államfőnél tíz percet ha töltött a küldöttsége), a Nemzeti Liberális Párt előrehozott választást akar (remélve, hogy meg is nyerné), ami azonban (az alkotmányos procedúrák betartásával) csak úgy jövő március táján jelenthetne új kormányt. A legjobb megoldás talán egy technokrata kormány lenne, amely aztán a jövőre amúgy is esedékes választásokat előkészítené, azokkal a változásokkal együtt, amelyek elkerülhetetlennek látszanak. De addig még a Dâmboviţán is sok víz fog lefolyni.