Rehabilitálás

Úgy húsz esztendeje, amikor először sikerült eljutnia hazánkfiának egy nyugat-európai országba, nemcsak az üzletek áruválasztéka, a falvak, városok tisztasága lepte meg, hanem az épületek kiváló állapota is. 

Valaki lelkesen mesélte akkoriban: három nap alatt Bécsben egyetlen olyan épületet látott, amelyről két-háromtenyérnyi helyen, hámlott a vakolat. A legtöbb viszont olyan volt, mintha a múlt héten fejezték volna be a renoválását.

Nálunk tíz perc alatt szinte bármelyik városban tucatnyi leomlott vakolatú, lerobbant állagú épületet számolhatna össze bárki.

Az anyagi jólétnek, de a törődésnek, igényességnek, mondhatni a civilizációnak is mutatója az, hogy miként néznek ki egy helység – falu, város – lakó- és középületei. És mivel mindkettőnek ugyancsak híján vagyunk, e tekintetben (is) csehül állunk Európában. Nem úgy, mint Csehország és Szlovákia, például – ez utóbbiban, a magyar határ közelében lévő néhány régi kisváros főterének házait úgy helyreállították, rendbe hozták az utóbbi időben, hogy szinte rájuk sem lehet ismerni.

Újabban Romániában is – már régóta nagyon szükségessé vált – törvény született az épületek homlokzatának rehabilitálására; június végén a parlament alsóháza elfogadta, a napokban az államelnök aláírta a kihirdetését. Jogszabály tehát már van, bár az mindenekelőtt azokra a homlokzatokon lévő építészeti elemekre vonatkozik, amelyek leromlottságuk miatt közveszélyesek, azaz agyon is üthetnek valakit, ha leesnek. Nem alaptalan félelem, volt már példa halálos balesetre, és lehet a továbbiakban is, hisz leszakadóban lévő épületdíszek, teraszelemek, erősen megrongálódott, leesni vágyó tető- vagy csatornarészeknek nem vagyunk híján.

A kérdés, hogy érvényt lehet-e szerezni a törvénynek, amely szerint az épületek tulajdonosainak saját kezdeményezésükből kell elindítaniuk, saját költségükre, a helyreállítási munkálatokat. A helyi hatóságok felmérik a helyzetet, és különleges esetekben átvállalhatják, részben vagy egészben, polgármesteri kezdeményezésre, a költségeket vagy azok egy részét. Rájuk azonban jelenleg nemigen lehet számítani, hisz a tanácsok nagy része a saját tulajdonú ingatlanokat sem képes rendesen karbantartani.