Struccpolitika

Meglehetősen cinikusan hangzik, de megbocsáthatatlan tettével az elmeborult norvég mészáros elérte célját: nemcsak hazája, hanem egész Európa felfigyelt üzenetére. Manapság a világsajtóban, nemzetközi internetes fórumokon a harmadik világbéli bevándorlók befogadása, Európa eliszlámosodása a főcím.

Miért kellett ekkora tragédiának bekövetkeznie, hogy a Nyugat végre foglalkozzon a témával? Mert különben a Nyugat egyszerűen nem hajlandó tudomást venni a problémáról. Amikor valaki a bevándorlás negatív oldalát említette, rögtön lejáratták a „rasszista, kirekesztő, szélsőséges, fasiszta stb.” bélyegekkel, magát a kérdést viszont nagy ívben kerülték.

40 évvel a bevándorlás kezdete után Európa még mindig képtelen tárgyilagosan mérlegelni a kérdést. A bevándorlásnak nyilvánvalóan előnyei és hátrányai is vannak. Az előnyökről, az úgynevezett multikulturalizmusról a balliberális körök dicshimnuszokat zengtek, a hátrányokról viszont nem beszéltek. Legalábbis nyilvánosan. Holott a nyugati társadalmakban, míg sokan kedvezőnek tartják a bevándorlók gazdasági hozzájárulását, sokan nem értenek egyet az életmódban, szemléletben, kultúrában, viselkedésben stb. tőlük, lényegesen eltérő néptömegek befogadásával, és ezt csak fokozza a gazdasági krízis, a munkahelyek számának csökkenése.

A vélemények szabad, érvekkel alátámasztott, tárgyilagos megvitatására, az előnyök és hátrányok mérlegelésére évtizedeken keresztül nem kerülhetett sor. Amúgy általában etnikai kérdéseknél hasonló a helyzet: tudomást sem vesznek a kérdésről, amíg konfliktusig nem fajul a feszültség.

Holott köztudott: bármely betegséget annál könnyebb gyógyítani, minél hamarabb kezdődik a kezelés, az idő múlásával egyre fájdalmasabb és egyre kevesebb sikerrel járhat. A balliberális struccpolitika viszont hallani sem akart kezelésről. A dolgok, pedig csúnyán elfajultak.

Az oslói értelmetlen tragédiának rá kellene ébresztenie Európát, hogy itt az ideje szembesülni a tényekkel, megvitatni és megoldást keresni.