Szép volt, Aranyom!

Amikor elkezdődött újságírói pályafutása, én az első osztályba készültem; az iskolapadon rózsaszínű borítású meséskönyv fogadott: A vadász fia.Fél évszázad múltán – istennek hála! – még mindig mondja a magáét az újság hasábjain: meséskönyvbe illő munkásságát ismerve bátorkodom ehhez címet adni: „A Sajtó Nagyasszonya.”Igen, Bălaj Katalin (a szerkesztőségben csak Aranyom a neve!) oly szerény, szenvedélyesen segítőkész, bámulatosan művelt (filmkultúrája egészen döbbenetes!) egyéniség, aki mindig azon morfondírozott, miként lehetne jobbító szándékot bevetni a társadalmi viszonyok, az emberi kapcsolatok kristályosítása érdekében – a maga korlátolt eszközeivel. A mások boldogságának, egészségének, minél jobb életvitelének javításában való aktív szerep jelenti számára az elsődleges örömöt.Az öröm felemlítése kapcsán hadd osszam meg olvasóinkkal a 17-es szerkesztőségi szobában, az Aranyommal együtt eltöltött évtizednyi munkaidőm egyik hétköznapi klipjét.– Híres a nevem: Strausz Gyula vagyok, az idősek otthonának lakója, s némi eligazítást kérnék tisztelettel – köszönt be egy csütörtöki napon szerkesztőségünkbe egy 80-hoz közeledő, jól megtermett bácsi.Aranyom a szokott nyugalommal és segítőkészséggel igazította el az igen jó kedélyű öregurat, aki távozása előtt érdekesen filozofálgatott. – Tudják, oly szép lehetne az élet, s oly sok öröm lehetne szerezhető, ha az emberek erre törekednének, hogy az élet valóban boldog és örömteli legyen…Strausz bácsi szinte észrevétlenül köszönt el tőlünk, minekután az Aranyom megpillantotta az öregúr ottfelejtett szatyrát, melyben jó adag dobozos gyógyszer volt, s máris futott a kedélyes vendég után, de hiába… Azt mondta: másnap személyesen viszi el az otthonba az életmentő szatyrot. Indulás előtt telefonon jelezte az intézet vezetőjének, hogy kb. fél óra múlva érkezik.– Strausz bácsi ma reggel meghalt – hallatszott el egészen íróasztalomig a kagylóból a tömör gyászjelentés.Hirtelenjében Kati fátyolos szemébe néztem, majd szinte kánonban zokogtunk!...Szép volt, Aranyom! Hajrá, Aranyom! Nálam Arad díszpolgáraként vagy örökké jelen, s nem csak a mai naptól!...50 kézcsókkal köszöntBerecz Sándor