Szerepcsere

Moszkva ismét Putyin és Medvegyev helycseréjére készül. 2008-ban Vlagyimir Vlagyimirovics adta át az államelnöki tisztséget Dmitri Anatoljevicsnak s vette át utóbbitól a kormányfőit, most fordítva: utóbbi szinte melegen tartotta 4 évig a Kreml legfőbb tisztségét Putyin számára.

Jóllehet számos csalásról szóló információ érkezett a választások kapcsán, kétségtelen, hogy Putyin továbbra is Oroszország legerősebb és legnépszerűbb embere. Szinte nem is volt kihívója: a kommunista Zjuganov és a bohóc-nacionalista Zsirinovszki aligha jelentenek reális alternatívát Putyin KGB-s rendszere ellen, a másik két jelölt pedig eleve Putyin bábúja volt.

Vlagyimir Vlagyimirovics népszerűsége azonban csökkent az előző évekhez képest. Különösen a nyitottabb, jobban informált, iskolázottabb és jómódúbb nagyvárosokban (főleg Moszkvában és Szentpéterváron) telik be a pohár tekintélyelvű vezetési stílusával. A hatalmas ország nagy részén azonban még mindig népszerű, hiszen a stabilitást és a viszonylagos felemelkedést, megerősödést jelképezi. A nyersanyagárak növekedésének köszönhetően Oroszországban lényegesen javult az életszínvonal a kilencvenes évek mélyrepülése után, a nagyorosz nacionalizmus és a birodalmi vágyak felélesztésével Putyin lélektani támaszt nyújtott a Szovjetunió bukása után a kisebbségi, sőt alárendeltségi gátlásokkal szembesülő orosz tömegeknek. A rendszerváltás után meggazdagodott oligarchákat is móresre tanította, ami szintén jelentősen növelte népszerűségét.

Mindezekkel Putyin kiérdemelte harmadik mandátumát. Az igényesebbek szerint ez kevés: az életszínvonal kétségtelen emelkedése ellenére Oroszország gazdasági jóléte nyersanyagexporton alapul, iparilag és technológiailag egyre jobban lemaradva a világversenyben. Nagyhatalmi vágyai felélesztésével csökkent a Moszkvával szembeni rokonszenv, növekszik viszont az ellenszenv, s azon hangok, amelyek Oroszországot gonosz zsarnoknak állítják. Jelcin korrupt oligarchái helyett Putyin KGB-s csapata „kitermelte” saját korrupt oligarcháit. A demokrácia és szólásszabadság viszont csökkent. Aligha a legjobb mérleg 12 év hatalomgyakorlás után és további – legalább – 6 előtt.