Szökőkút

Akárki akármit is mond, történnek még jó dolgok is jobb sorsra érdemes országunkban a Băsescu–Boc rezsim ideje alatt.

Az idei év végén például már boldogságtól telítve csodálhatjuk meg a Victoria palota előtt most épülő két mesés, milliárdokba kerülő szökőkutat, melyek vizét oroszlánfigurák fogják okádni. Ami erőt hivatott sugallani, a mostani hatalom erejét és állítólagos örökkévalóságát.

És a holnapi hatalomét is, hisz, az elmúlt napokban a legmagasabb körök csúcsain – az államelnök és a parlament szép elnök asszonya szájából is elhangzott – kijelentették, hogy a jelenlegi fő kormánypárt fogja a következő miniszterelnököt is adni, történjék bármi, ez nyilvánvaló.

Arra nem gondoltak a legmagasabb rangú államférfiak és állam-asszonyok, hogy ha igaz, amit nyilatkoztak, bennünk, egyszerű polgárokban felmerül a kérdés: egyáltalán érdemes-e elmenni majd szavazni, ha már úgyis el van minden döntve.

Mások, ugyancsak kormánypárti politikusok, más kiagyalásokkal próbálják megzavarni a fejünket.

A legújabb szerint Bocot a dúsgazdag liberális üzletember, Dinu Patriciu fogja hamarosan felcserélni, ami abszurdumnak tűnik, rossz viccnek azonban nem, hisz a petróleummágnás, aki saját birodalmat teremtett, bizonyára nem azzal töltené az idejét, hogy naponta centiméter hosszúságú utak építésének kezdetén vagy felavatásán vágja el a nemzeti színű pántlikákat.

Mások is szeretnének szalagot vágni, felavatni, miniszterelnök, vagy akár államelnök lenni, a politikai zoológiai park hihetetlenül változatos és egyedülálló a világon.

Mostanság  egy Diaconescu nevű sajtómágnás esküszik naponta amolyan vadimtudoros  és funáros hangnemmel arra, hogy ő lesz Románia következő elnöke, ami rossz viccnek jó ugyan, de arra már nem, hogy ezt a rossz viccet nap mint nap terjesszék, képernyő elé vigyék és sokan el is higgyék.

Ahol olyan embereket is beengednek és szerepeltetnek a politikába, mint a nevezett egyént, Gigi Becalit, az elnök elkényeztetetett kislányát, EBÁT, a szépségkirálynőből parlamenti elnökké avanzsált Roberta kisasszonyt és hasonszőrű társait, a jövőben sem nagyon reménykedhetünk.

Igaz, ebben mi is hibásak vagyunk.

Ha másért nem, hát azért, mert mi szavazzuk meg őket, vagy mi maradunk távol a szavazástól, hogy nyerhessenek.

Megérdemeljük hát hogy év végén ne a magasabb fizetéseknek és nyugdíjaknak, hanem a hatalmi erőt sugalló oroszlános szökőkútnak örvendjünk.