Szolidaritás

Pozsony túszul tartja Európát, hallani a szlovák parlament keddi elutasító válasza után, amikor a felvidéki honatyák leszavazták a Görögországnak szánt második mentőcsomagot. Ami még egyszer ingoványos talajra küldi az amúgy is meglehetősen beteg euróövezetet.

Miért támogassa pénzzel Szlovákia, ahol az átlagnyugdíj havi 300 euró, Görögországot, ahol az átlagnyugdíj 1200 euró? – kérdezték a pozsonyi parlamentben. Ha már Németország és Hollandia is morog a görög feneketlen zsák sorozatos újratöltése miatt, akkor a szegény Szlovákiának miért kellene anyagilag hozzájárulnia a felelőtlen görögök indokolatlanul magas életszínvonalához?

Ha egy tömbházban a munkával nem túl jó viszonyban álló, ámde kényelemre sokat költő család óriási adósságokat halmoz fel a víz- és fűtésszámlánál, miért kellene a tömbház – szorgos, takarékos – többi lakójának kifizetni az előbbiek számláit? Athén csak akkora közbéreket, nyugdíjakat, szociális juttatásokat stb. adjon lakosságának, amennyit gazdasága ki tud termelni, kiabáljanak a randalírozó görögök – máshol is ismerős – szlogeneket a népnyúzó intézkedésekről, inkompetens kormányról, szociális népirtásról vagy hasonlókról, vélik Pozsonyban.

Spanyolországban a munkanélküliség 20%-os (a fiatalok körében meghaladja a 40%-ot), mégis román, bolgár és kínai vendégmunkásokat toboroznak az őszi mezőgazdasági munkákra! Saját 4 milliós munkanélküli seregének túl magasak az elvárásai a termés betakarításához! Inkább Madrid utcáin háborognak hónapokig (indignados), jó szocialista szemléletben, hogy a kormány bőséges szociális juttatásokkal lássa el őket.

EU-szerte a lakosság elvárásai magasak. A német, holland és általában északi társadalmak tudományos-technológiai fejlettsége, a lakosság munkamorálja és innováció-készsége, gazdaságuk teljesítőképessége biztosítani tudja az elvárt életszínvonalat. A görögök, spanyolok, portugálok, románok, bolgárok stb. társadalmi-gazdasági teljesítőképessége viszont jócskán elmarad a lakossági elvárásoktól. Pozsony pedig jelezte: az EU-s szolidaritásnak – mely nevében óriási pénzösszegeket csoportosítanak át eme különbség pótlására – határa van, nem tűrik el az arra hivatkozó súlyos visszaéléseket.