Tizennégy-nyolc

Biztosan másutt is vannak az önkormányzatokban lerágott, mégis újra és újra elővett csontok. De ha másutt nincsenek, Aradon vannak.

Ma, a városi tanács ülésén újra előkerült egy ilyen, a Mihai Eminescu Általános Iskola ügyével kapcsolatos kérdés. Már mi is többször írtuk róla egy-egy nagyobb (polgármesteri hivatal–prefektúra, polgármester–tanácsosok) patkóösszerúgás kapcsán, s amikor már azt hittük, hogy elvben végleg megoldódott a kérdés – a valóságban persze távolról sem –, lám, újból előkerült, csúnya szóváltás támadt belőle, amelyhez hasonlót nem szeretnénk látni-hallani a város ügyeit remélhetőleg felelősen intézni szándékozó tanács összejövetelein.

Egy kívülálló, elfogulatlan szemlélő úgy látja, hogy vagy gyatra a kommunikáció a városvezetőség és a (kisebbségben lévő USL-s) tanácsosok között, vagy hogy egyesek nem akarnak érteni a szóból.

Az ügynek ma egy olyan vonatkozása került elő – a Mărăşeşti utcai, a határrendőrség használatában lévő épület tulajdonjoga –, amit már régen tisztázottnak gondoltunk. A polgármester és az egyik tanácsos közötti szóváltás pedig odáig fajult, hogy a város első embere azt mondta: kivezettetné a tanácsost az ülésről, ami nyilván felzúdulást keltett a kisebbség soraiban. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a számos határozattervezet megszavazásánál a megsértett városatyák tartózkodtak (gyakori volt a 14-8-as arány), s mint a tanácsi titkár magyarázatából kiderült: pár ilyen eredménynek (a vagyonnal kapcsolatos kérdésekben kétharmados többség kell) súlyos következményei lehetnek a városra nézve.

Hogy érthetőbb legyen: politikai szempontból semleges kérdésekről van szó, például olyanokról: ha a tanács nem mond le elővásárlási jogáról, adott helyzetben, ha kell, ha nem, a határozat értelmében meg kell vásárolnia egy ingatlant. Szóval: zsebre megy a játék néhány tanácsos sértődöttsége miatt.

Az új városi tanács előtt, minthogy háromnegyed év se telt el megválasztása óta, még hosszú mandátum áll, amelyben, volens-nolens, együtt kell élni, és a közösség javára dolgozni. Ami sokkal könnyebb és eredményesebb lehetne, ha nem ismétlődnének ülésről ülésre a gyerekes sértődöttségi gesztusok.