Többség

Azt olvassuk egy hírügynökségi jelentésben: a románok azt akarják, hogy a leendő fejlesztési régiók székhelye Bukarest, Kolozsvár, Temesvár, Craiova, Brassó, Ploieşti, Konstanca és Iaşi legyen.

Nyolc nagyváros, tehát nyolc régió a többség akarata.

Ha belenézünk a közvélemény-kutatás részleteibe, azt látjuk, hogy Maros, Fehér, Szeben, Hargita és Kovászna megyében Brassó 28,7 százalék szavazatot kapott (ez lenne a többség?), Ploieşti szavazatainak aránya még ennél is kisebb, 28,1 százalék, Konstanca pedig csupán 23,8 százalékot ért el a maga régiójában. Talán a szavazatok megoszlása miatt kerültek mégis a végül „győztes” városok az első helyre?

A régiósításról szóló hírek olvastán az embernek egyre inkább az a benyomása: mondhatnak az emberek, amit akarnak, az lesz, ami a kormány eredeti elképzeléseiben áll, legfeljebb a nyolchoz még egy kilencedik régiót csatolnak, a tengerpartot és a Duna-Delta környékét, az „etnikai alapokon szerveződő” Székelyföldet a román politikai körök, pártállástól függetlenül, egyöntetűen elutasítják. Az is érdekes, persze, hogy a mostanában megyénként sorozatosan szervezett „vitákban” alig merül fel a kormányétól eltérő elképzelés, s ha netán mégis, azt kisebbségi véleményként gyorsan lerázzák.

Elvégre a demokrácia a többség uralma a kisebbség felett.

Miközben azonban „vitáznak” arról, milyen is legyen a leendő felosztás, hol legyen a székhely (suba alatt: ki legyen a nagyfőnök, kit fognak félreállítani), alig hallani valamit a leendő régiók intézményi működéséről, ami pedig lényeges szempont a régió funkcionalitása tekintetében.

A miniszterelnök-helyettes, „a régiósítás atyja” két napja azt nyilatkozta: ha őszire lesz új alkotmányunk – az ország adminisztratív beosztásának az alaptörvényben is szerepelnie kell –, december végére a régiósítás befejeződhet. Ha nem, majd jövőre: szerintünk egy ilyen nagy horderejű dolgot hiba lenne elkapkodni. Még akkor is, ha nem valósul meg a tekintélyes Konrad Adenauer Alapítvány egyik igazgatójának figyelmeztetése, miszerint a civil társadalomnak jelentős szerepet kellene játszania az Alkotmány reformjában és a ‘régió’ fogalmának bevezetésében, azzal egyet kellene értenie az egész parlamentnek, nem csak a jelenlegi kormánypártoknak. Lehet, hogy az igazgató úr kicsit naiv: egyetértés, nálunk, legfeljebb az etnikai alapon szerveződő régiók tekintetében lehet.