Trójai faló?

A valamivel több, mint egy hónap múlva sorra kerülő európai parlamenti választások előtt érdemes elgondolkozni azon, hogy a kampánypropaganda miért szinte csak személyekről, képviselőjelöltekről és mellékes, mondvacsinált szenzációs történetecskékről szól, s nem arról, hogy Európa, az öreg hölgy sorsát a 2014–1919-es ciklusban milyen irányzatú erők fogják eldönteni.

Azaz, Európa szükségszerű megfiatalítása a szocialistáktól, a keresztény értékeken alapuló konzervatívoktól, vagy éppen a liberálisan gondolkodóktól és cselekvőktől fog függeni elsősorban, vagy mindegyiküknek gátat vetnek majd az euro-szkeptikus, vagy éppen szélsőjobboldali, netán szélsőbaloldali hőzöngök.

Persze könnyebb csak az Unió bürokratáinak túlzásairól beszélni, arról, például, hogy a brüsszeli urak már megengedték, hogy az üzletekbe kerülő uborka bizonyos görbületet is elérjen, szó van a mititei engedélyezéséről is, már azt sem tiltják, hogy házi használatra karácsonykor egy disznót is levágjunk és megperzseljünk otthon, újabban a magyar kisüsti otthoni főzésének engedélyezésével akadt csak némi gond, de ez remélhetőleg megoldódik.

Ám mellékproblémák csak ezek, akár e bonyolult nemzetközi szervezet kinövéseinek, vagy gyermekbetegségeinek is tekinthetők, alig van közük egy jövőbeli föderatív Európához, vagy éppen Európai Egyesült Államokhoz.

Mint ahogy azoknak a szélsőjobboldali pártoknak sincs közük hozzá, amelyek ezekben a napokban és hetekben azért küzdenek és kampányolnak, hogy minél nagyobb létszámmal kerüljenek be az Európai Parlamentbe.

Ami fából vaskarika, hisz egy olyan „világkormányban” akarnak részt venni, melynek szükségességét tagadják, egy olyan világparlamentben akarnak szónokolni, amelynek elveivel és szemléletével nem értenek egyet.

És itt nemcsak arról van szó, hogy a napokban a bukaresti igazságszolgáltatás úgy döntött: Corneliu Vadim Tudor ismét jelöltetheti magát Brüsszelbe, hanem minden szélsőjobboldali vezérről, pártról és politikai akarnokról, akik és amelyek idegengyűlölők, cigányellenesek, antiszemiták, vagy éppen nyílt fasiszta véleményeket hangoztatnak és terjesztenek.

Közöttük van a legutóbbi választásokon megerősödött magyar Jobbik is, mely már a legerősebb európai szélsőjobboldali pártok közé került.

Újabb elemzések szerint a szél, bármennyire is meglepő, Keletről fúj, a szélsőjobb átpártolt régi halálos ellenségéhez, a Kremlhez, ami Putyinnak igencsak jól jön Eurázsiai Uniós doktrínájának megvalósításában.

Ha igazak ezek az elemzések, akkor a nagyszájú szélsőjobb nem egyéb Putyin trójai falovánál.