Vigyázzállásban

Július utolsó napjaiban szolgalelkű vigyázzállásban láttuk a kormányt, s annak tagjait Európa hivatalnokai előtt, akik, miután államfőnkkel is találkoztak, győzedelmes cézárként hagyták el az országot.

Veni, vidi, vici – mondták diplomáciai zsargonban búcsúzáskor a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az Európai Bizottság tanár urai, akik, mint valami magánvizsgára, ezúttal egyénenként, külön-külön rendelték magukhoz minisztereinket, hogy számon kérjék tőlük legutóbbi házi feladataik teljesítését.

A látvány meglehetősen szánalmasnak tűnhet, tegyük azonban túl magunkat ezen: ha a román kormány – nemcsak a mostani, a mindenkori – képtelen megtalálni a fejlődés útját, jobb, ha nemzetközi szakemberek mondják meg, mit kell tennünk.

Elvégre valamire való futballunk is azért van, mert telik idegenlégiósokra.

Igaz, tévedhetnek az idegenek is, volt már példa a nemzetközi valutaalap melléfogásaira, de ők legalább nem lopnak, nem herdálják el az ország pénzét, és azt, amit segélyként kapunk Európától, s tanítani is tudják vezetőinket a rend, fegyelem, szorgalom és becsületesség tantárgyában.

Biztató, hogy észrevételeik, tanácsaik, utasításaik elhangzása után nem elégedetlenül hagyták el az országot, szomorú viszont, hogy észrevételeiket, tanácsaikat, utasításaikat nem saját vezetőinktől, hanem tőlük tudhattuk meg a maguk teljességében.

A kormány elutazásuk után is ködösít, még abban az egész társadalmat közvetlenül érintő kérdésben is, hogy lehet-e az állami alkalmazottak fizetését és a nyugdíjakat valamivel növelni, s ha igen, mikortól.

Úgy tűnik, hogy bár az euro-bürokraták zöld utat nyitottak a korábban csökkentett fizetések és nyugdíjak legalább részleges visszaállítására, a kormány, amely ezt kezdetben akár már októbertől is lehetségesnek vélte, most a következő év januárjáig akar várni, lévén, hogy ezt a parancsot kapta a Cotroceni-palotából.

Amire egyszerű a magyarázat: jövő nyáron helyhatósági, ősszel parlamenti választások lesznek, akkor fognak majd valamit adni, hogy a szavazópolgárt megvásárolhassák.

Elfelejtik, hogy a régi fizetések visszaállítására alkotmánybírósági határozat kötelezné a kormányt, amelynek nem szabadna az ország első számú törvényszegőjévé süllyednie.

Ha pedig valóban olyan jól állunk, még más EU-tagországokhoz képest is, ahogy azt a Băsescu–Boc rezsim propagandája állítja, minden józan gondolkodású ember számára érthetetlen, miért nem enyhítenek a megszorító intézkedéseken.