Vonzerő

Zuhan az EU vonzereje. A folyamatosan gyűrűződő gazdasági válság alaposan kikezdte ragyogását.

Nem is olyan rég az EU a civilizált Európát, a nemzetek közötti ellentétek elsimítását, a demokráciát és mindenekelőtt a jólétet jelképezte. Ezek – elsősorban utóbbi – óriási vonzerőt jelentettek, ezért versengtek a közép- és kelet-európai államok a csatlakozásért. Az EU-s tagság elnyerése volt az elsődleges cél, mindent alávetettek ennek, bármilyen brüsszeli feltétel teljesítésére hajlandók voltak.

Manapság gyökeresen változott a helyzet. Az EU vonzereje lényegesen csökkent, az unió további bővítéséről (a jövőre esedékes horvát csatlakozáson túl) jóformán már szó sem esik. A csatlakozásra váró országokban pedig a politikum és a társadalom is mérlegel, érdemes-e további erőfeszítéseket tenni a csatlakozásért?

Két éve egymást követik a válságcsúcsok, az EU mélyrepülése azonban megállíthatatlannak tűnik, az euróövezet – és immár maga az euró – jövője kérdésessé válik. Az eddigi „gyógykezelés”, vagyis a több száz milliárdos hitelinjekciók hatása elmaradt, egyre több – főleg déli – ország kényszerül fájdalmas műtétekre, azaz drasztikusabbnál drasztikusabb megszorításokra. A válságkezelés – főleg a pénzügyi fegyelem bevezetése – felszínre hozta a nemzeti ellentéteket. „Elegünk van a megszorításokból” suttogják a keleti új tagországokban és kiabálják délen, „elegünk van az élősködésetekből és tisztességtelenségetekből”, vágják rá a nyugatiak. A déli és keleti tücsökországok felelőtlensége szembekerült a nyugati hangyaországok fegyelmezettségével, ami belvárosi fényűző elitklubból lassan veszekedéstől hangos városszéli tömbházzá változtatja az EU-t.

Az alagút végi fényecskét azonban még mindig nem látni. Ilyen körülmények között aligha meglepő, hogy az unió fénye megkopott Szerbia, Bosznia, Macedónia, Albánia, Moldva vagy Ukrajna szemében. Hiszen még esetleges csatlakozásuk esetén is a várva várt jólét egyre távolabbnak tűnik, a nyugatról keletre és délre irányuló hatalmas pénzügyi átutalások megtartása is kérdéses, minden ország addig nyújtózkodhat, ameddig takarója engedi. EU-n kívül vagy belül. Keserű kijózanodás a nyugati jólétre sóvárgók számára.