Zsebbevarrást!

Mivel gyakran járok az Arad–Nagyvárad közötti, sziszifuszi munkával, évek óta felújítás alatt álló főúton, többször írtam már az ott tapasztalt tarthatatlan állapotokról. 

Arról, is hogy jelenleg a tavaly egyszer már felújított hidakat újra felbontottak, ezért a többi mellett, ezeknél is egy-egy kényszermegálló létesült. A Malomárok ugyancsak felbontott hídjának a közelében, az elmúlt héten egyik ismerősöm két pecázgató férfira lett figyelmes. Akik nem viselték ugyan a rikító-zebra színű mellényt, de ha az ott parkolt gépekhez annyira közel merészkedtek, bizonyára az útépítő alkalmazottai voltak. Egyébként a legtöbb hídnál amúgy sem dolgoznak, zsebre dugott kézzel álldogáló szakik sem láthatók. Róluk jut eszembe a regruta korombeli kiképzőtiszt, aki nem tudta elviselni a zsebre dugott kézzel álldogáló bakákat, ezért a díszes társaságot megfenyegette: akit még egyszer zsebre dugott kézzel lát, annak másnaptól egy hónapig be kell varrnia a zsebeit. Előbb, magunk között élcelődtünk rajta, nap közben megfeledkeztünk a fenyegetéséről. Ő azonban szavának állt, egyenként fülelte le a szerinte „körmeit a hímvesszőjével lerágató” szájtáti újoncokat, akiknek ezután közel a fele, bevarrt zsebekkel járkált futólépésben a kaszárnyaudvaron. Mert ugye, ha az embernek nincsenek a kezei zsebre dugva, valamit kezdenie kell velük, legrosszabb esetben, akár munkára is vetemedhet. Az út mentén álldogáló, rikító zebramellényes szakikat azonban úgy látszik, senki nem zavarja a „körömrágatásban”.

Azóta a kiképzőtiszt bizonyára nyugdíjba vonult, talán a kiemelt nyugdíja mellett is elkelne neki egy jó mellékjövedelem: odafigyelni a főút menti munkafegyelemre. Aminek elemi követelménye lenne: csak ott lezárni a forgalmat, ahol valóban dolgoznak; a 40-50 méter hosszú útszűkülettel járó hídjavításoknál a jelzőlámpa vagy zöld-piros táblával integető emberek által irányított útlezárás helyett elsőbbségi jelzőtáblákat állítani; ahol viszont dolgoznak, onnan száműzzék a zsebre dugott kezekkel álldogáló naplopókat, akiknek a polgárpukkasztó látványa csak tovább borzolja az utazási kálvária miatt amúgy is ingerült adófizetőket, akiknek a megnyomorított nyugdíjaiból, a megemelt adóiból, a megnyirbált fizetéseiből pocsékolják büntetlenül évek óta a drága építőanyagot, fizetik a munkát megszervezni képtelen vezetőket, a zsebre dugott kézzel tébláboló alkalmazottaikkal együtt. E tarthatatlan állapotok felszámolására első lépése lehetne az egykori kiképzőtiszt módszere, a munka közben zsebre dugott kézzel álldogálóknak bevarratni a zsebeiket. Ha a kezeiket nem tudnák zsebre dugni, végső esetben talán még munkára is fanyalodnának.