Álláspont

Salisbury (ejtsd: szózbri – a világnyelvvé vált angolban csak a legvájtfülűbbek tudják, hogyan kell ejteni helyesen, az elterjedt szokásoknak megfelelően egy szót, kifejezést), szóval Szózbri, az Anglia délnyugati részén fekvő viszonylag kicsi, mintegy negyvenezer lakosú város azzal írta be magát a legújabb kori történelembe, hogy ott március 4-én merényletet követtek el egy Szkripal nevű volt orosz kém és leánya ellen, valamiféle, cseppfolyós formában adagolt ideggázzal.

Úgy három napja egy régi, nálam jócskán fiatalabb, rég látott ismerőssel hoz össze a véletlen egy aradi nagyáruházban. Várunk, amíg a kasszához kerülünk, a kölcsönös üdvözléseken túl van alkalmunk szót is váltani.

Ortodox templom épül a majdnem színkatolikus felvidéki Nyitrán. A mai Nyugat-Szlovákia többi részéhez hasonlóan a közel 80 000-es város mindig is a katolicizmus fellegvára volt, Trianon előtt a magyarországi katolikus egyház vezetőinek jelentős hányada éppen onnan származott.

Bár márciustól növekedett az egészségügyben dolgozók bére – természetesen korántsem úgy, ahogyan ígérték – néhány nappal ezelőtt mégis utcára vonultak az ország több városában.

Két napja, gyönyörűszép tavaszi idő lévén, kerékpárra pattant Románia államfője. Nem hinném, hogy csupán élvezetből – bár tudni róla, hogy valamikor, még egyszerűbb szebeni polgár korában sokat bringázott a város környékén –, szóval, ha már kint volt s egy parkban a tévések megrohanták, hát nyilatkozott is.

Ismét felháborította az erdélyi magyarságot a marosvásárhelyi anyanyelvű oktatás ügye.

A Nemzetközi Valutaalap jelenlegi elnöke avval biztatja (ámítja?) az európaiakat a migránsok befogadására, hogy majd ők fogják biztosítani az elöregedett nyugati társadalom számára a nyugdíjakat.

Ezrek álltak sorba, akár több órát várakozva Románia, közelebbről Erdély egyik régi és nagy hagyományú városában, az egykori hét szász település egyikén azért, hogy a Guinness Rekordok Könyvének csúcsát, nevezetesen a felolvasás világcsúcsát megdöntsék.

Lezajlott, tegnap, április 22-én tartották világszerte, idén immár 48. alkalommal, a Föld napját.

Bashar al-Assad szíriai miniszterelnök a napokban visszaszolgáltatta a 2001-ben a Francia Köztársaságtól kapott Becsületrend legmagasabb fokozatát.
Jó másfél évtized távlatából – kívülről nézve, persze a számos részletet nem ismerő szemlélő szerint – talán nem is érdemelte meg annak idején.

Kelet-Európa követendő példává válik Nyugat-Európa számára? Egyre inkább, mindenekelőtt Magyarországnak és személyesen Orbán Viktornak köszönhetően.

Vannak az emberiség történelmének máig tisztázatlan ügyei, amelyek fölött a szakértők hosszasan, évtizedig, évszázadokig vitatkoznak, aztán vagy egyetértés születik, vagy nem.

A márciusi névnapok úgy hozták, hogy a még élő egykori osztály- és egyetemi társaimmal levelet váltottam, vagy telefonon beszéltem.
Mi 1942-ben, magyar és román világban kezdtük a gimnáziumot, szerzetesi, de legalábbis felekezeti iskolákban tanultunk, majd alapos kommunista nevelésben részesültünk.

Majdnem migránsokat fogtak a hét elején Székelyudvarhelyen. Mondom, majdnem, mert kisváros lévén hamar kiderült, hogy a sötétbőrű férfiak, izraeli állampolgárságú palesztinok, akik egy motoros klub meghívására érkeztek a székely anyavárosba.

A magyarok az urnáknál jelezték, hogy milyen Magyarországot akarnak. Nemcsak ők, majdnem minden európai országban a választások a társadalmak jobbratolódását mutatják.