Álláspont

Kiszállt az erő a lábamból – szerencsére éppen ültem –, amikor valamelyik tévéadón azt hallottam vasárnap este, magától az érintettől, a Szociáldemokrata Párt és a Román Parlament alsóházának elnökétől, hogy képtelen hozzáférni a Korrupcióellenes Ügyészségen (DNA) nevére összeállított dossziéhoz, hogy tanulmányozhassa, s felkészülhessen a védekezésre.

Függő vagyok. Határozottan állítom. De nem úgy, ahogy egyesek gondolnák.

A migrációval, a muszlim terjeszkedéssel van tele a média. Mint egy évezreddel ezelőtt is, ha akkor lett volna tömegkommunikáció. Mert amikor az Arab-félszigetről megindult a hódító áradat, évszázadokon keresztül szinte lehetetlen volt feltartóztatni azt.

Az új, harmadik szociáldemokrata párti (PSD) kormány beiktatása körüli háborúskodások első szakasza nagyjából lezajlott – bizonyára lesz még folytatás –, „vigyázó szemeinket” pillanatnyilag más témákra vethetjük.

Sokadszorra bizonyosodik be, hogy hozzá nem értő személyek vezetik az országot. Olyanok, akik nem képességeikkel, hanem párthűségükkel érdemelték, s érdemlik ki továbbra is a vezető tisztségeket.

A stekker, talán nem mindenki érti a német, egyébként mifelénk elterjedt szót, magyarul dugó, elektromos csatlakozó: olyan, többnyire falba épített apró (kerek, vagy négyszögletes) szerkezet, amelybe egy háztartásban az elektromos csatlakozásokat – tévét, rádiót, hűtőgépet, kenyérpirítót stb. – bedugja a polgár, hogy azokat villanyárammal üzemeltesse.

Valahogy így hangzik miniszter úr mondandója lefordítva. Románul is hasonlóan zavaros: nesze semmi, fogd meg jól! Nem értem, miért nem lehet egyszerűen és világosan fogalmazni, illetve azután elmondani valamit, miután pontos döntés született róla.

Ausztria „elorbánosodik”, hátat fordít Brüsszelnek és a V4-k karjaiba igyekszik: valahogy így sivalkodik a nyugati balliberális politikai elit és médiája a bécsi gyökeres fordulat miatt.

Böngészem az idei kulturális események repertóriumát. Hát nem semmi… Emlékezetem szerint sose volt még ilyen gondosan megtervezett, eseménydús esztendőnk.

Ijesztő hír kapott szárnyra néhány nappal ezelőtt, amiről kiderült ugyan, hogy nem igaz, de sokunk fejébe szöget ütött. Sőt, már láttuk is magunk előtt a sötét jövőt, s eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen következményei lehetnek.

Az Amerikai Egyesült Államok elnöke megtartotta A nemzet állapotáról szóló beszámolóját.
Hagyomány, meg a kialakult demokratikus szokások követelménye,
hogy az USA első embere – akinek az alkotmány más országokhoz viszonyítva szokatlanul nagy jogkört biztosít – egy évvel hatalomra lépése után beszámol a nemzetnek, hogy mit csinált, mit ért el „uralkodásának” első esztendejében, mit váltott valóra a megválasztását biztosító programból.

Hatpontos közös tervezettel rukkoltak elő a Visegrádi Négyek (V4-k) az Európai Unió megreformálására. Lengyelország, Csehország, Magyarország és Szlovákia rájött, hogy együttesen fellépve jóval nagyobb az esélyük álláspontjuk érvényesítéséhez, mint ha külön-külön próbálkoznának, noha a közös fellépés nyilván előzetes egyeztetésen alapszik, ami nem mindig könnyű dolog.

Beiktatták az új kormányt, a parlament meggyőző többséggel szavazta meg, semmi kétség nem lehet afelől, hogy e tekintetben minden rendben, érvényesültek a demokrácia szabályai.

Szinte egy évszázada ismerős a bukaresti politika: minél többet kiszívni az erdélyi, bánsági területekből. Ezt tették a két világháború közötti kormányok, ez folyt a háború utáni kommunista rendszerben, s ezt folytatják mindmáig az 1989 után az ország élén egymást váltó politikai pártok, koalíciók is.

A híreket hallva eldöntöttem, trendi leszek: pártot alapítok. Irány a politika! Igaz, nem nagyon tudom, hogyan kezdjek hozzá. Lássuk, mások hogy is csinálták...