Álláspont

A tavalyi kanyarójárvány után most az influenza támad, hetente szólnak arról a hírek, hogy ismét elhunyt valaki ennek a betegségnek a következtében.

Hallgatom a belga miniszterelnöknek a V4-ekhez intézett ultimátumát. Nem vagyok diplomata, ezért megengedem magamnak a diplomáciában szokatlan minősítést: ritka nagy pofátlanság.

Pár napos viszonylagos szélcsendben némelyek, a hazai politikában kevésbé járatosak már-már azt hihették, hogy csillapodtak az indulatok, talán a normális kerékvágásba terelődnek a dolgok, s mindenki a maga feladataival, az ország irányításának (amúgy nagyon bonyolult, számtalan ellentmondástól marcangolt) ügyeivel foglalkozik majd.

Alig két hónap van még hátra az országgyűlési választásokig, és Magyarországon egyre hevesebben dúl a kampányháború. A jobb- és baloldal részéről egyaránt folyik a sárdobálás, személyeskedő támadások, övön felül és övön alul egyaránt záporoznak az ütések.

Mint a kivénhedt csataló, amely nyerít egyet, ha hallja a trombita hangját, úgy kaptam fel a fejemet, amikor értesültem a 2018/2019-es tanév szerkezetéről. Horkantottam egyet, egy kicsit toporzékoltam is, aztán megéreztem a zabla szorítását: szabad-e egyáltalán szólanom, s ha igen, akkor mit is mondjak, hogy ne legyek nevetségesen korszerűtlen?

Ha a Kedves Olvasó valamely konkrét számot, összeget várna az alábbi írástól, hagyja abba az olvasást.
E cikk írójának fogalma sincs a választ illetően.

Soha nem találkoztam olyan emberrel (bár kis híján félszázada újságíró vagyok), aki úgy gondolta, túl nagy a fizetése, netán nyugdíja. Talán véletlenül nem, bár hajlamosabb volnék annak feltételezésére, hogy ilyenek nincsenek. Romániában, az Európai Unió egyik legszegényebb, legkisebb (átlagos) egyéni jövedelmekkel rendelkező országában különösen nincsenek.

A fiatalabb generáció tagjainak számára szinte felfoghatatlan, hogy három évtizeddel ezelőtt nem telt el néhány hónap anélkül, hogy valamilyen munkaverseny-felhívás ne jelenjen meg a médiában.

Közös európai listákat javasol Emmanuel Macron francia elnök az EU megreformálása egyik lépéseként. A javaslat szerint az európai parlamenti (EP-) választásokon a jelöltlistákat nem országosan állítanák össze, mint eddig, hanem EU-s szinten.

A fiatalabbak legfeljebb film- vagy olvasmányélményeikből tudják, a ma már valóban idősek, akik a második világháborúban már nagyobbacskák voltak, tán tapasztalatból is, mit jelent a sziréna hangja. Jót nem, az biztos, háború esetén főleg a közelgő légitámadásra figyelmeztet.

Tegnap délelőtt magánlátogatást tettem a lakóhelyemhez közeli nagyáruházban, ahol kávét, zsebrádióhoz szükséges elemet kívántam vásárolni. Minthogy rendelkezésemre állt elegendő pénz, maradéktalanul megvalósítottam álmaimat.

Jó ideje a kalendáriumok – magyarosabban, maibb szóhasználat szerint évkönyvek – szakosodtak, tájegységek, vallásfelekezetek, mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és egyéb érdekeltségek, politikai irányzatok, korosztályok stb. szerint. Helytörténészek sokszor használják a régebbi korokban kiadott évkönyveket, hisz azok tele vannak egy adott esztendőre, adott tevékenyégi területre vonatkozó adatokkal.

Azt csak az Isten tudja, hány békét kötöttek a világon az emberiség írott történelme idejében. A békéknek viszont van egy közös jellemzője: mindig a győzteseknek volt igazuk, ők diktálták a hadisarcot, ők szakítottak ki területeket a legyőzött államokból, s a második világháborút követően pedig immár elítélik (Nürnberg, Hága) a háborús bűnösöket is.

Kína és a harmadik világ: ezek lesznek a nyugati civilizáció legjelentősebb kihívásai a belátható jövőben, figyelmeztetett Samuel Huntington híres amerikai politológus a „Civilizációk összecsapása és az új világrend” című 1995-ben kiadott mérföldkő-művében.

A Nagy Egyesülés centenáriuma ünneplésre szólítja az erdélyi magyarokat is.

Nekünk csak emlékezésre van okunk. Mérleget készíthetnénk 1918,1928,1938 eseményeire emlékezve. A királyi Románia nemzetiségi politikája viszonylag könnyen követhető, nagyrészt feldolgozott; a ma élő nemzedékek sorsát csak közvetve befolyásolja.