Álláspont

„Nem érni semmihez, mi álnokszándékkal beporoz, bevérez.”(Pap Asztrik, Beöltözve)

Minden párt egyet ért abban, hogy igenis szükséges az alkotmány módosítása. A konszenzus azonban itt véget is ér. Hogy konkrétan hol és mit kel megváltoztatni, abban a vélemények eltérnek. Már ha egyáltalán vannak kikristályosodott álláspontok, amelyeket egyeztetni lehetne. Különben meddő vita az egész.

Bárhogy is vesszük, sokat lépett előre a román közvélemény az elmúlt húsz esztendőben, nincs igazuk azoknak, akik ezt tagadják.

Miközben mi, magyarok, ma nemzeti ünnepünket ünnepeltük, a Cotroceni-palotában Băsescu elnök alkotmánymódosítási konzultációval kísérletezett.

A „terrorista, revizionista” magyarok ismét magukra haragították az „igazi hazafiakat”, amikor március 12-én Sepsiszentgyörgyön kimondták, hogy a magyar nyelvet a Székelyföldön hivatalos, a románnal azonos jogállású nyelvnek, március 15-ét pedig helyi jellegű hivatalos ünnepnek, munkaszüneti napnak kell nyilvánítani.

Arad sajátos szerepe az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeiben minket, aradiakat önkéntelenül is arra késztet, hogy március 15-ét, a dicső kezdetet tudatunkban mindig összekapcsoljuk Európa 19-i századi történelmét alakító teljes eseménysorozattal és a tragikus záróepizódokkal.

A balkáni csicsa jegyében megint nem az számít Aradon, hogy milyen lesz valami, hanem hogy hova teszik. Meg hogy ki mondta. Ha egy elismert szakember azt mondja, tegyenek nagyegyesülési obeliszket a városháza tetejére, kiröhögik.

Aki tegnap látta egyenes közvetítésben vagy a tévéadók híradóiban a megismételt jeleneteket az Alfa Kartell kormányszékház előtti tüntetéséről és Emil Bocnak a szakszervezet tagjaival történt találkozásáról, aligha irigyelte a miniszterelnököt.

Látva az Európai Unió országainak szaporodó gazdasági nehézségeit, egy nyugati közgazdász nemrég megjósolta, hogy a szervezet tíz éven belül összeomlik. Mert az eredmények messze elmaradnak a vártaktól. Miért?

Tegnap megérkezett a tavasz.

Japánban tett látogatása alkalmával Traian Băsescu államfő azt nyilatkozta, hogy a recesszió okozta elbocsátások növelték a romániai magánszféra hatékonyságát.

Tág fogalom, sok minden belefér abba a szóba, hogy figyelmesség. A mosollyal kísért köszönés a legelemibb formája, de számtalan gesztussal fokozható, bővíthető, hisz a jó értelemben vett másokra figyelés, előzékenység, tapintat az emberi kapcsolatok fokmérője is egyben.

Nem hiszem, hogy Románián kívül van még egy ország, ahol, amikor csúszópénz elfogadásának, csalásnak és a hivatali visszaélésnek vádjával őrizetbe veszik az egyik nagyváros polgármesterét, tömegek jelennek meg az utcán, szimpátiatüntetést rendeznek, szabadságot kiáltanak.

Ha már igazira nem futja az erőből, árnyékkormányt hirdetett meg hétvégi, péntek–szombati kongresszusán az ország legpatinásabb, 135 évre visszatekintő politikai alakulata, a Nemzeti Liberális Párt, amely, a kommunizmus időszakát kivéve, mindig egyik vezető pártja volt Romániának – ha éppen nem hatalmon, akkor első számú ellenzékként.

Románia mindig külföldi modelleket igyekezett utánozni. Gyakran váltotta, noha az új modell gyakran az előző szöges ellentétje volt. Ezért szinte soha sem sikerült teljesen átvenni a mintát, csupán annak halvány változatát.