A jól végzett munka öröme

Lavrinyecz Pál, nyugalmazott iskolaigazgató és felesége, Ilona Szapáryligeten pédás rendben tartják az 1500 négyzetméteres kertjüket, amelyikben egymás mellett sorakoznak a zöldborsó, a földieper, a vöröshagyma, a petrezselyem, a murok, a burgonya ágyások, de egy jókora tábla fűszerpaprika is nő a szabadban. 

Szárazság idején mindent öntöznek, ezért korán érnek a primőr termények. Mindezt a falubeliek is tudják, ezért a család által el nem fogyasztott többletet itthonról vásárolják fel. A 70 négyzetméteres fóliasátorban június elején már hónaljmagasságúra nőtt a paradicsomszár, amelyiken pirosodott a termés. Mivel télen nem fűtik a fóliasátrat, Kürtösről vásárolták a paradicsompalántákat, amelyeket március végén ültettek a talajba. Egyikük sem bírja elviselni a déli hőséget, legtöbbet reggel, illetve este, a nap hűvösebbik időszakában dolgoznak a kertben.

Megpróbálják összekötni a hasznost a kellemessel, de talán inkább azért dolgoznak, mert az idős korban szükséges mozgással, a munkából származó bevétellel pótolják az amúgy sem magas nyugdíjukat. A 25 évi iskolaigazgató munkájáért járó nyugdíjából a megszorító intézkedések bevezetés óta havonta 100 lejt vonnak le, amit alaposan megérez a családi büdzsé. Az idő múlásával egyre több pénz kell gyógyszerre, de szerintünk a kert mintaszerű megművelésével példát is akarnak mutatni a fiatalabb generációnak. Annak, amelyiknek a tudatában kihaló félben van a munkamorál. A Lavrinyecz házaspárnak azonban meggyőződése: akár szellemi, akár fizikai munkát végez az ember, nem kell szégyenkeznie, mert a jól elvégzett munka örömét, az általa kiváltott elégedettséget semmi nem pótolhatja.