A keresztre nézz szemem!

„Amikor arra a helyre értek,

          amelyet Koponya hegyének hívtak,

          keresztre feszítették Őt...”

                   Lk 23, 33.

Kedves Testvéreim! Miután Jézust elfogták a Gecsemáné kertben, megkötözve bevezették Jeruzsálembe, ahol Annás és Kajafás főpapok gyalázatos módon megalázták, majd a tanácsülésen kereszthalálra ítélték. Az ítéletet csak Pilátus, a világi bíró jóváhagyásával hajthatták végre. Ezért az Urat hozzá kisérték. Mivel ő nem talált benne semmi bűnt, átküldte Heródes királyhoz, aki semmire sem ment Vele, mert Jézus meg sem szólalt nála. Ő visszaküldte Pilátushoz, aki tovább vallatja, kérdezi, és amint ezt teszi, egyre jobban megbizonyosodik az Úr ártatlanságáról. Keresi a lehetőséget, hogy elbocsássa Őt, a Királyt, de nem elég erős ehhez. Annak ellenére sem, hogy felesége által felülről, Istentől komoly figyelmeztetésben részesült. „Ne avatkozz ez igaz ember dolgába.” Sok vívódása, és a néptől való félelme miatt, végül is úgy dönt, hogy kiszolgáltatja Őt ellenségeinek, amit meg is tett.

Amiket ezután elszenvedett Jézus, az szörnyű volt. Ütötték, verték, megkorbácsolták, köpdösték, töviskoronát nyomtak a fejére, kínozták, csúfolták és még sorolhatnám tovább. Úgy nézett ki, ahogy Ézsaiás próféta előre látta a kereszten: néztünk reá, de ábrázata nem volt kívánatos (Ézs 53.). Miután a katonák kitombolták magukat rajta, a hátára tették hatalmas keresztjét, és elindult a menet. Az út, melyen haladtak, kb. 1200 méter, ma is a „Fájdalmak útja” nevet viseli. Urunk háromszor esett össze a súlyos kereszt alatt. Egy kis segítséggel végül is kiértek a kivégzés helyére, a Golgotára, ahol ellenségei mindjárt munkába is álltak. Nem vesztegették sokáig az időt. Letették a keresztet a földre, rászegezték az Urat, majd felemelték ég és föld közé, amint Mózes az érckígyót a pusztában, hogyha valaki hittel rátekint, az életben maradjon.

Testvérek! A Golgotán most már áll a kereszt. Rajta az ártatlan, a bűntelen Bárány, az Isten egyszülött Fia. Miért jutott oda? Miért kellett mindezeket elszenvedje és végül csúfos halállal meghalnia? Miért? A választ tudjuk: a mi bűneinkért. Érettünk, értem, érted, a mi megváltásunkért. Ezért töretett meg áldott teste, és folyt ki drága vére a kereszten, hogy minket a bűn és a Sátán hatalmából megvásároljon, és Isten gyermekeivé tegyen. Nem aranyon és nem ezüstön váltott meg a mi hiábavaló életünkből, hanem az Ő drága vére által, írja Péter apostol. Mikor és hogyan érthetjük meg mindezeket az isteni dolgokat? Csak akkor, és csak úgy, ha odaállok a kereszt elé, felnézek reá, és kérem Istent, hogy értesse meg velem. Amint a pogány századossal is tette, aki szembeállván a kereszttel vallotta: Bizony Isten Fia volt ez az ember. Állottunk már a kereszt alatt, vagy vele szembe? Néztünk-e már reá? Üzen-e nekünk ma, Megváltónk keresztje? Mi az, amit üzen?

Először is azt, hogy Isten a szeretet Istene, aki értünk van, megbocsátja a bűnt és megigazítja a bűnöst. Jézus vérében megbékéltetett önmagával, és bevont örökké tartó szövetségébe. Jézus vére békességünk megingathatatlan alapja. Az Istenhez vezető út a vér útja, amely a kárpit kettéhasadásával nyílt meg, akkor, amikor Krisztus a kereszten kibocsátotta lelkét. A kereszt hirdeti Isten hatalmát. Jézus a kígyó fejére taposott, örök diadalmat vett rajta. Hirdeti bölcsességét is, vagyis annak módját, ahogy diadalmat vett a bűn felett. A keresztről sugárzik felénk az a szeretet, amely rabul ejti, és örökre magáévá teszi szívünket, és az a kegyelem, mely egyenesen Atyánk ölébe helyez és gyermekeivé tesz. A kereszten látom Isten szentségét is, amely által örökre elkülönített és félre tett minket önmagának. Örömmel és szent bizonyossággal valljuk, vallom, az Övé vagyok. Honnan tudnánk meg mindezeket, ha nem a keresztről? Mi győzne meg jobban az Ige, az Isten ígéretének beteljesüléséről, és mi indítaná jobban hálára és dicsőítésre szívünket, mint a kereszt. Ezért drága nekünk. Ó, hogyne lenne az. Isten atyai szívében is az első helyet foglalta el. És ezen nem is csodálkozunk, hiszen hőn szeretett Fiát adta halálba, és halt meg azon. Rajta teljesítette a Fiú Atyja akaratát és örömét.

Még egy fontos dologra figyelmeztet a kereszt. Összeköt Istennel és elválaszt a világtól (Gal 6,14.). Aki meghalt és feltámadott Krisztussal, az elszakítja magát a világtól, és összekapcsolódik Vele, az új élet erejében. Megfeszíttetett számára a világ, és ő is a világ számára. Aki a világot, a világiasságot szereti, az Isten gyermeke nem lehet, mert abban nincs meg az Atya szeretete. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökké (1Jn 2,15–17.). Leszámolva a bűnnel, a világgal válik a kereszt tanítványságunk és bizonyságtételünk szilárd alapjává. Örömmel és hálás szívvel valljuk: a kereszten, Krisztus számunkra mindent elintézett, rendbe hozott, aminek bizonyságául, most a mennyben van az Istennek jobbján. Megbízatását befejezte, amiért jött tökéletesen megcselekedte. A megváltás műve befejezett tény. Immár minden kész: Elvégeztetett.  Békességünk Krisztusban, az Ő vérében rendíthetetlen valóság, amint az apostol mondja: Békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. A kereszt életünk nagy lehetősége, újjászületésünk, új életünk egyetlen forrása. Csak általa halhatunk meg a bűnnek, a világnak, önmagunknak, hogy új életre támadva Istennek élhessünk. Más szóval, a kereszttől vezet az út az újjáteremtett, Krisztusi élethez, melyet elvár tőlünk az ÚR. Ha idáig eljutunk, Krisztus halála nem lesz hiábavaló számunkra. Azt írja Pál:” Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt. És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek többé ne önmaguknak éljenek, hanem Annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor 5,14–15.).

Testvérek! Mi az a jó, az egyetlen jó, és üdvös, amit egymásnak kívánhatunk Urunk megáldoztatásának napján? Tekints fel a keresztre, hallgasd üzenetét, fogadd a szívedbe, és élni fogsz örökké. Ámen.

Áldott ünnepet!

Józsa Ferencz lelkipásztor