Az igazi istenimádat

„Féld az Istent és tartsd meg parancsolatait!” /Prédikátor 12, 13/

Néhány évtizeddel ezelőtt Torontóban jártam, ahol különböző, régen kivándorolt magyar emberrel sikerült beszélgetnem. Volt közöttük olyan idős nemzettársunk is, aki az 56-os forradalom alkalmával menekült ki Kanadába. Beszámoltak arról, hogy néhány évtized alatt az élet különböző területein gyökeres változások mentek végbe. A hitehagyás, az elvilágosiasodás fokozottan jelentkezett. Amíg az ő kiérkezésük idején az emberek többsége vasárnap tiszteletteljes öltözetben templomba járt, az évszázad végére megfogyatkozott a templomba járók száma,  ezzel szemben a „plázák” tömve voltak vásárlókkal, kíváncsian nézelődő, sétálgató emberekkel. Napjainkban, közel három évtizeddel később nem kell a lecsúszást érzékletesen bemutatni, hiszen az egész világra kiterjedően látszik a hitehagyás. A kommunista társadalmi rendszer még meg nem bukott képviselői keleten, a hivatalos politikai vonalvezetést színlelve, a vallásos emberek ellen szónokoltak, ennek ellenére belső jóérzésből fakadóan még elég sokan jártak templomba, gyülekezetbe. A karácsonyi, húsvéti ünnepeket hangos énekkel, zenével tartották meg. Ezzel szemben nyugaton, az úgynevezett jóléti társadalomban már ekkor egyre fokozottabban jelentkezett az istenhit kihűlése, az emberek csak az anyagi jólétet keresték. Ez viszont erősen csalogató volt a keleti kommunista világban élők számára is. A csökkenő hit az anyagi értékeket helyezte előtérbe: kényelmes lakás, remek autó, egyél, igyál, utazgass kedved szerint boldogan, „élj, mint Marci hevesen!” Sajnos, több ismerősöm ebbe a csalódásba merülve szökött ki nyugatra. Azt gondolta, ott hithű boldog élet vár rá, de sátáni csalódás érte őket.

Kedves nemzettársaim! A véges emberi aggyal az Örökkévaló Isten lénye felfoghatatlan. A teremtésben semmi tévedést nem lehet felfedezni, hiszen Isten a láthatatlanból hozta elő a látható világot, aminek szépségét az ember csodálattal szemlélheti. Életbevágóan fontos figyelmeztetést ad a Szentlélek Isten ihlette Biblia. Soha sem tévedett, nem csapta be az embert, ezért különösen óvta minden kor emberét a hamis igehirdetőktől. Jézus úgy fogalmazta ezt meg: „Az én nevemben jönnek, mintha én küldtem volna őket.” A Biblia egyetlen oldalán sem olvasunk olyan dolgot, mintha valamely bibliai személyiség kegyelmet, védelmet Máriától, vagy a tanítványoktól kért volna. A bűn olyan súlyos bajt okozott az egész világ emberisége számára, hogy a megtisztítás csak isteni vérontás segítségével lehetséges. Így tehát akármilyen – emberi, vagy állati – véráldozat eredménytelen lenne a bűn eltörlésére. Az Örökkévaló Isten eldöntötte, hogy az igaz hitű Ábrahám vérvonalán küldi e földre a Megváltó Jézus Krisztust, akinek vére felbecsülhetetlen érték, az emberi agy nem tudja felfogni értékét, jelentőségét. Egyedül Jézus isteni vére képes a bűn eltörlésére. Isten, Jézus vére értékére való hivatkozással ad az ember számára is bűnbocsánatot, és örök életet a dicső mennyországban. Szomorúan vesszük tudomásul, hogy a Sátán napjainkban is keményen tevékenykedik, hiszen tudja, hogy a bűnbocsánat egyedül Jézus vére érdemében van, ezért még az egyházakat is félrevezeti. Emberek által szentnek nyilvánítottak segítségét kérik. Jézus világosan megmondta földi tevékenysége során: „Ha valaki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” (János ev. 12, 26) Ezt a Bibliában szereplő, szentéletű emberekről mondja, köztük Máriáról is, a tanítványokról is, de nem lesz belőlük Megváltó! A magyar népnek is egyedül Ő adhat segítséget!

Drága magyar testvéreim! Jézus Krisztus az Örökkévaló Isten egyszülött Fia. Emberileg nézve ki lenne hajlandó saját szeretett gyermekét feláldozni különböző bűnözők megmentéséért, oly módon, hogy halálra adja annak érdekében, hogy a bűnöző elkerülje a büntetést, megmeneküljön, és boldogan éljen tovább? Jézus Krisztus földi, messiási szolgálata alkalmával gyakran bírálta az akkori papokat, farizeusokat. Nagyon jelentős bírálatot, útbaigazítást adott, amikor azt mondta: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat terjesztenek, amelyek emberek parancsolatai. Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományaihoz ragaszkodnak. Szépen félreteszik az Isten parancsolatát, azért, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományait.” (Márk ev. 7: 6-9)  Szeretném tudatosítani a kedves olvasóval, hogy nem én találtam ki e szavakat, Jézus mondta el hallgatóinak. A valóság az, hogy Jézus a helyreállítás tökéletes gondolatait minden kor embere számára mondta el. A mi népünk Istentől nagy kegyelmet kapott, amikor a Kárpát-medencét ajándékozta nekünk. Az nyilvánvaló volt, hogy a keresztény Európában a pogány magyar nép nem maradhatott meg. Így szükségszerű volt a változtatás. Vajk, István néven királyi koronát kapott a pápától és a magyar nép hivatalosan kereszténynek lett minősítve. Ezzel együtt nincs Jézusnál nagyobb, csak az Ő vére folyt a mi népünkért is, neki adatott minden hatalom mennyben és földön. Adja Isten, hogy értsük meg ezt az örök igazságot, és akkor boldogan zengjük: „Jézus keresztjénél nekem jó, mert onnan árad a kegyfolyó, szívemnek ez béke üdvadó, áldom szent nevét.”

Bátkai Sándor