Az imádkozó, csodákat élhet át!

Kezdetben az ember közvetlen módon, szemtől szemben társaloghatott alkotó Istenével, élvezhette a Teremtő lényéből feléje sugárzó szeretet melegét. Ezt a csodálatos állapotot rontotta meg a kísértő színre lépése, amikor beszélő viszonyba került az emberrel, és a fellépő bűn miatt megszakadt a közvetlen kapcsolat az ember és Isten között. Megmaradt azonban a kapcsolat fenntartásának egy másik folytonos lehetősége, amit úgy hívunk, hogy imádság! Isten nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy gyermekei éljenek az imádkozás lehetőségével. Erre közvetlen buzdítást is ad Isten igéje: „Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata…” (1 Thesz 5, 17–18.)

Az imádkozásnak titka nem az imaszavak csodálatos, választékos megfogalmazásában van. A szív őszinte kitárulkozására van szükség, mert a minden élethelyzetet, minden titkot ismerő Isten világosan látja az imádkozó helyzetét, gondjait. Ezért mondta Jézus Krisztus, amikor imádkozni tanította hallgatóit: „Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van, és aki titkon néz, megfizet néked nyilván” (Máté ev. 6, 6.). A hitből fakadó, őszinte, keresetlen szavakkal elmondott imádság számíthat igazán meghallgatásra. Olyan ez, mint amikor a gyermek feszültségektől mentesen, bensőséges és bizalmas beszélgetést folytat szüleivel. Nem kezd neki valami jól megfogalmazott, leírt szöveget felolvasni. Azt pedig végképp nem teszi, hogy esetleg szünet nélkül, többször is gépiesen elmormolja mondanivalóját. Ha fizikai életünkben értelmünk tiltakozna egy ilyen fárasztó, értelmetlennek tűnő szülő–gyermek társalgás ellen, miből gondolnánk, hogy a világmindenség hatalmas Istene ilyen szánalmas dolognak örülne? Ismételgessünk gépiesen, unalomig betanult imaszövegeket? Ez csak keserű csalódásra elég, nem csodák megtapasztalására!

Kedves nemzettársaim! A történelem folyamán Isten számtalanszor bizonyította, hogy az őszinte, hitből fakadó imádság csodálatos eredménnyel járt. Ezékiás, Izráel királya halálosan megbetegedett. Ézsaiás elmondta neki Isten döntését: rendezd el házadat, mert meghalsz. Ekkor Ezékiás az Úrhoz fordult, sírva imádkozott további életéért. Ézsaiás próféta még a város közepéig sem ért az üzenet átadása után, Isten visszafordította vigasztaló szavakkal: „Meghallgattam imádságodat, láttam könnyhullatásodat, ímé én meggyógyítlak, és meghosszabbítom életedet 15 esztendővel!” Tanulság napjaink embere számára is: a bűnbánat könnyeivel megöntözött ima Isten áldását hozhatja életünkre.

A csodálatos imameghallgatások sorát folytatni lehet: Jónás próféta imáját még a cethal gyomrából is meghallgatta Isten, és Jónás a partra került. Dániel, a zsidó ifjú fizikailag Babilonban élt, lélekben viszont Jeruzsálemben, mert házának ablakait Jeruzsálem felé nyitva imádkozott. Amikor életveszélybe került, Isten elküldte angyalát, aki befogta az oroszlán száját és megmenekült. Tanulság: szívünk-lelkünk legyen Isten felé nyitva, és imáink meg lesznek hallgatva. Nabukodonozor esete is tanulságos: a dölyfös, gőgős, felfuvalkodott embereket, akik Isten fölé valónak hiszik magukat, megalázza. A Mindenható ítélete sújtotta. Értelmét elvesztette, őrültséget kapott, és a társadalomból kitaszítva élt. Egy idő után – saját vallomása szerint –, „szemeimet az égre emelém, és értelmem visszajött…” Igen, a megalázkodó ember kegyelmet talál: újra visszakapta királyságát. A hívő ember imájára Isten még a természet törvényeit is felfüggesztheti, hiszen Ő alkotta őket, Ő diktál nekik. Józsué imájára például a Nap megállt.  Sok olyan csodáról hallunk napjainkban is, ahol az orvosok emberileg már lemondtak a gyógyulásról, mégis, Isten egyértelmű közbelépése nyomán, a beteg egészségesen távozott a kórházból.

Drága magyar testvéreim, az imádság Isten csodálatos ajándéka. Benne el lehet kérni a kegyelmet, mert a szerető Istenünk örömét leli abban, hogy gyermekeinek hitből fakadó imádságát meghallgassa Jézus Krisztusért, akinek vére értünk, magyarokért is folyt a kereszten. Életünk nagy kérdése: milyen mértékben vagyunk „beszélő viszonyban” Istennel?  Ahogyan a fizikai testünknek szüksége van levegővételre ahhoz, hogy oxigénhez jusson és a szervezetünk jól működjön, a lelkünknek ugyanolyan életbevágóan fontos az ima. Ne hanyagoljuk el az imát, mert aki nem imádkozik, elveszti lelki erejét és ebből eredően Istennel való kapcsolatát!

Bátkai Sándor