„Ez az én Fiam, az én választottam, reá hallgassatok” (Luk. 9. 35).
Ez volt a vezérigéje és kísérte végig azt az egyhetes felejthetetlen találkozást, melyet Isten kegyelméből együtt tölthettünk, a már hosszú évre visszatekintő és mély barátságokon alapuló Vlagtweddei holland testvérgyülekezetből érkező vendégekkel. A viszontlátás örömében, a kedves, ismerős arcok mosolyában és a meleg üdvözlő szavakon keresztül megláthattuk Krisztus arcát, és megérezhettük az Ő feltétel nélküli szeretetében rejlő békességet.
A naponkénti közös áhítatok, a bibliaórák remek alkalmat adtak arra, hogy a holland vendégekkel együtt adjunk hálát Istennek, elmélkedjünk az ő igéjén, és megosszuk egymással tapasztalatainkat, a csodákat, melyeket nap mint nap átélhetünk az Ő jelenlétében. A gondosan összeállított közös programok célja az volt, hogy miközben egymással ismerkedünk vagy megújítjuk barátságainkat, megtapasztaljuk és elmélyítsük az Istennel való kapcsolatunkat.
Vendégeinknek lehetőségük volt megismerkedni a község néhány nevezetességével, például a képtárral, megtekintették közelről a szövés művészetét és ismerős családokat látogattak meg, ahol feleleveníthették a múltban közösen megélt pillanatok emlékeit, élményeit.
Csütörtökön a tordai sóbányában és hasadékban közös kiránduláson vettünk részt. Következő napon a történelmi fürdővárosba, Gyulára látogattunk, ahol a történelmi látnivalók mellett a Várfürdő megújult kínálatát is igénybe vehettük. Szombaton vízpart melletti kikapcsolódásban és horgászélményekben volt részünk a környékünkön közkedvelt ágyai tóparton. A horgászni vágyók igyekeztek kiválasztani az eredményesebb technikát a halfogásra, úgy tűnt kevés sikerrel.
Minden együtt töltött pillanatért hálaadással tartozunk Istennek, aki újra és újra visszatérő üzenetében világossá tette számunkra: Istené minden, és Ő kész mindezt megosztani velünk. Ezért benne bízzunk, hiszen Ő a forrása mindannak, amire a jövőben is szükségünk lehet, meghallgatja imádságunkat, és megáldja munkánkat, ha rábízzuk magunkat.
A vasárnapi ünnepi Istentiszteleten Jos Hoogstede vendéglelkipásztor hirdette Isten igéjét, majd Istent dicsőítő énekekkel szolgáltak a feketegyarmati gyülekezet felé. Bemutatták a Vlagtweddei gyülekezetet, főbb tevékenységeiket, láthattuk templomukat, szolgálataikat, melyet Isten országának növekedéséért szeretettel és önzetlenül tesznek. Az istentiszteletet családi délután követte, a vendégek és a helyi gyülekezeti tagok, családok egy tartalmas délutánt tölthettek együtt Isten közelében.
A szervező lelkészcsalád, nt. Nemes Emil és felesége, Edit asszony változatos programokról gondoskodtak az ebéd utáni pihenő ideje alatt: illatos szappankészítés a kézműves foglalkozást kedvelőknek, baba–mama mondókázás a kisgyermekes szülőknek, imasétány az elcsendesedni és elmélkedni vágyóknak és egyéb szórakoztató tevékenységek a fiatalok számára.
Bár a sűrű programok alatt gyakran elfáradtunk, megtapasztaltuk azt is hogy a közösséggé formáló Mindenható hogyan újítja meg erőnket napról napra, s a közös szolgálat, ha Jézusra tekintünk és az Urat követjük, hogyan tölti meg örömmel, jókedvvel és szeretettel a szívünket.
Hiszem, hogy mindnyájunk személyes üzenetévé váltak Péter apostol szavai: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt és az igazságot cselekszi” – Apcsel.10, 34–35. Noha a nyelvi korlátok valóban olykor akadályt állítottak, mégis csodálatos volt megtapasztalni, amit az Ef. 4, 6-ban olvasunk: „Egy az Istene és Atyja mindeneknek, aki mindenek felett van, mindent áthat, és mindenben jelen van.”
A mihamarabbi viszontlátás reményében búcsúztunk kora reggel a vendégektől, kifejezve köszönetünket és hálánkat Istennek a megtapasztalt bőséges áldásokért, kérve kegyelmét és gondviselését a két gyülekezet további életére és szolgálatára.
Kép és szöveg:
Szilágyi Ildikó presbiter
Hozzászólások