Az Erdélyi Református Egyházkerület Generális Vizitációját fogadta kedden a dévai református gyülekezet. A Kató Béla, erdélyi református püspök által vezetett bizottság a nap folyamán megvizsgálta az egyházközség ügyvitelét, számba vette az ingatlanokat, és találkozott a gyülekezet kisebb közösségeivel: vallásórásokkal, presbiterekkel, bibliaórásokkal. Kató Béla püspököt és Kántor Csaba egyházkerületi főjegyzőt szívélyesen fogadta Răzvan Mareş alpolgármester is, a dévai református gyülekezet és a magyar közösség önkormányzati támogatásáról biztosítva az egyházi elöljárókat. A bizottság meglátogatta a dévai Téglás Gábor elméleti Líceumot, ahol nyílt órán vettek részt a református vallástanárnő vezetésével. A vizitáció délután istentisztelettel zárult, melyen Kató Béla püspök hirdette az igét, a bizottság tagjai pedig beszámoltak a nap folyamán tapasztaltakról.
Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet
Kató Béla püspök, a 139. zsoltár soraira építve prédikációját, párhuzamot vont a mindennapi életünkben előforduló határátkelés és az Isten színe előtti történő számadás között. A határátkeléskor gyakori kérdés a vámos részéről, hogy hová igyekszünk. Isten előtt is tisztáznunk kell utunk célját. Manapság szinte állandóan úton vagyunk, rohanunk, abban reménykedve, hogy itt vagy amott megtaláljuk boldogságunkat. A református embernek azonban pontosan kijelölt úticélja kell legyen az örökélet, az arrafelé vezető utat pedig zarándoklatként kell megélnünk, pontosan tudva, hogy merre tartunk. Fontos kellék a határátlépésnél az útlevél is – vonta tovább a párhuzamot a püspök. Isten előtt pedig hiába mutatunk fel földi intézmények által kibocsátott bizonyítványokat, melyek sokszor nem is fedik a valóságot. A mi útlevelünk a Jézus Krisztusba vetett hitünk és az erről tett tanúbizonyságunk lehet, a krisztusi tanítás szerinti életünk. És fontos a határátkelőnél az is, hogy mit viszünk a poggyászunkban. Amikor a vámos felszólítására ki kell tárni a bőröndöt, a megalázottság érzése mellett gyakran ébredünk rá, mennyi fölösleges dolgot cipelünk magunkkal. Isten előtt önként kell feltárnunk a lelkünket, és kiüresítenünk azt a fölösleges, lehúzó haragtól, szomorúságtól, földi vágyaktól. Meg kell mutatnunk a lelkünket Istennek, meg kell tisztulnunk, és akkor átléphetjük a határt, új földre érhetünk, Isten megbocsátó szeretetétől áthatva új életet kezdhetünk. Ezt a számadást és megújulást minden vasárnap, minden úrvacsoraosztás alkalmával lehetősége van a gyülekezeti tagoknak elvégezni. És a dévai gyülekezetnek szüksége van a megtisztulásra, megújulásra és továbblépésre, hogy őrizni tudja és tovább adja a csodálatos örökséget, amivel bír – fogalmazott Kató Béla püspök. A későbbiekben még külön kiemelte a dévaiak sajátos örökségét: Dévai Bíró Mátyás reformátor emlékezetét és Kőműves Kelemenné balládájának üzenetét: miszerint csak áldozat árán lehet felépíteni a falakat. – E ballada a nép nyelvén elmondott evangélium. A mi falainkat Jézus Krisztus áldozata tartja, és megmaradásukhoz nekünk is meg kell hoznunk a magunk áldozatát, a hivatásunkban való helytállás által, a szülőföldön való maradásunkkal, gyermekvállalással és hitünk, nyelvünk, értékeink megőrzésével, továbbadásával – hangsúlyozta az egyházi elöljáró.
A prédikációt követően Zsargó János Hunyad megyei esperes köszöntötte a vizitáció tagjait és a dévai gyülekezetet, majd Dézsi Zoltán egyházkerületi főgondnok szólt az egybegyűltekhez, hangsúlyozva, hogy magyarként, reformátusként Erdélyben bátran vállalhatjuk a legnehezebb megpróbáltatásokat is, mert mögöttünk van már egy csodálatos történelem, ami önmagáért beszél.
A vizitációs bizottság által számba vett egyházi javakról, ezek állapotáról Kántor Csaba egyházkerületi főjegyző számolt be a gyülekezet előtt, nyugtázva, hogy a dévai egyházkerülethez tartozó ingatlanokat, templomokat, lelkészi lakásokat, temetőket Déván, Marosnémetin és Marossolymoson, valamint az egyházközségi ügyvitelt rendben találták. A gyülekezet anyagi javait Ungvári Éva ügyvezető asszony ellenőrizte, és szintén rendben találta.
A gyülekezet lelki életét Szegedi László generális direktor értékelte, rávilágítva a gyülekezeti lélekszám mozgásának érdekes jelenségeire. – Az évszázadok során a dévai gyülekezet 1995-ben volt legszámottevőbb, amikor a lélekszám elérte a 2000-et. Érdekes, hogy 1989 előtt alig 1200 körül mozgott az egyháztagok száma. Hogy honnan került elő hirtelen több száz ember, hogy korábban miért nem merték felvállalni reformátusságukat, ez nyitott kérdés marad – fogalmazott Szegedi László. Az is elgondolkodtató továbbá, hogy 1995-ben még 854 egyező vallású család volt a gyülekezetben, ma viszont összesen 72 ilyen családot tartanak számon. – Tény, hogy a családlátogatás eléggé halványan működött az elmúlt évtizedekben. Szükség van arra, hogy a lelkipásztor és a presbiterek otthonaikban keressék fel a családokat, megismerjék nehézségeiket, örömeiket, támaszt nyújtsanak egymásnak – buzdított a generális direktor, külön hálát adva a gyülekezetben szolgált és szolgáló, áldozatos munkát végző lelkipásztorokért. Egy perces elcsendesedésre, imára szólította fel a gyülekezet tagjait, Lovász János és Bréda Ferenc lelkipásztorok emlékére. A továbbiakban felhívta a gyülekezet figyelmét az Erdélyi Református Egyházkerület időszakos kiadványaira is: az Üzenet, a Református család, a Mária és Márta női magazin, valamint az Agnus Rádió mind-mind tartalmas lelki felüdüléssel szolgálhat a médiafogyasztóknak.
Házigazdaként Rátoni Csaba lelkipásztor köszöntötte a templomban a vizitációs bizottság tagjait, és gyülekezeti szintre kiterjesztve is megerősítette a reggeli áhítat alkalmával, mintegy személyes vallomásként felolvasott igét: Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.
Az ünnepi istentiszteletet a dévai református gyermekek és fiatalok műsora zárta. Oprisa Melinda vallástanár, Lengyel Izabella zenetanárnő és Csatlós Erzsébet valamint János Zsuzsanna tanítónők vezetésével és közreműködésével a gyermekek vallásos versekkel, énekekkel gazdagították az istentiszteleti alkalmat, melyen a Hunyadi egyházmegye valamennyi református lelkésze jelen volt.
Hozzászólások