Ft. Bakó László primiciás szentmiséje

Vasárnap 16 órai kezdettel, a szülőfalujában, a  zimándújfalui római katolikus templomban tartotta első szentmiséjét ft. Bakó László áldozópap.

A zsúfolásig megtelt templomban, az ünnepélyes bevonulást követően, ft. Szabó Péter kanonok-plébános köszöntötte az újmisés papot és családját, ft. és nm. Böcskei László nagyváradi püspököt, msgr. Dirsch Johann püspöki helynököt, a környékbeli és távolabbról érkezett lelkészeket, kispapokat, rokonokat és híveket. Az egyházközség nevében Ménesi Vivien elszavalta az Első misérecímű verset.

Az evangélium felolvasása után, ft. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános, a falu szülötte, a papi hivatás örömei, megpróbáltatásai, viharai közepette is azt kívánta a primiciásnak, hogy az életútján mindig hűséges tudjon maradni Krisztushoz. „Csendességre intettem a lelkemet...” (Zsolt 130, 2) mottóval indul László lelkipásztor a missziós kalandra, ő meghallotta lelkében Jézus hívó szavát a küldetésre, amelyen megtapasztalja a hivatás örömét. Istennel való kötelék, s ima, legyen az ő erőforrása, legyen jó pap, hogy saját erejéből megküzdhessen a viharokkal, és sok lelkipásztori örömben legyen része. Utolsó gondolatát a hívekhez intézte: „Köszönjük nektek az imát, a támogatást és szeretetet. Szükségünk van egymásra, hiszen egy bárkában utazunk, papok és hívek, életünk utolsó partjára, az üdvösségre, ez életünk legnagyobb célja felé”. 

Hitvallás, áldozás után Balog Adrienn Újmisés köszöntése című verset szavalta el, majd két székely népviseletbe öltözött gyermek fuvolán kísért egyházi éneket énekelt. Bakó László újmisés lelkipásztor, elsősorban szüleinek, testvérének, baróti és jobágytelki rokonainak, nem utolsó sorban gyulafehérvári és római tanárainak, barátainak, a püspök úrnak, a paptestvéreknek mondott köszönetet. Hasonlóképpen a helybeli híveknek, akik e papi hivatás útján elindították és támogatták őt az évek folyamán. Örömkönnyekig meghatva, újmisés áldásban részesítette közeli hozzátartozóit, a főpásztort, a püspöki helynököt, a koncelebráción részt vevő lelkipásztorokat, majd közös áldással bocsátotta útjukra a jelenlevő, közel fél száz papot és kispapot, valamint a lélekben feltöltődött, könnyekig elérzékenyült híveket.

A vasárnapi, nagy ünnep volt Zimándújfalu egyházközösségében, olyan vidéken, amely szegény papi hivatásokban. 13 év elteltével, azonban a közösség ismét emberkatedrálist épített, ami Isten ajándéka, gondoskodásának a jele. Éppen ezért, buzgón imádkozzunk, gyakoroljuk tovább az őseinktől örökölt hitünket, erre neveljük a gyermekeinket is!

Az emlékezetes, újmisés ünnepségért ft. Szabó Péter kanonok-plébánossal az élen, köszönet jár mindazoknak a híveknek is, akik régóta dolgoztak a bensőséges szertartás méltó megszervezésén.

Képek és szöveg:

Zsámbok Mária