Hit, remény és szeretet

„ …Igazad van, Uram! – válaszolt az asszony. – De még a kutyáknak is jut valami maradék gazdájuk asztaláról. Erre Jézus így felelt: Asszony, milyen nagy hited van! Legyen úgy, ahogy kívánod! – és abban az órában meggyógyult a leánya.”                                                                   Máté 15, 21–28.

Amint a sátoros ünnepeket, az anyák napját is örömmel ünnepeljük gyülekezeteinkben. Hogyne, hiszen az Úr Jézus után, számunkra az édesanyák a legdrágábbak. Hálás szívvel gondolunk rájuk, köszöntjük és csókoljuk őket szeretettel, amint mi is a legtöbb szeretetet, megértést, áldozatot tőlük kapjuk. Vállaltak, világra hoztak, tápláltak, neveltek, törődtek velünk, védtek és őriztek, mint a szemük fényét. Gondjaink, bajaink, fájdalmaink, de örömeink is először az övék. Nagyon sok szép esetet tudnék felsorolni életemből, feleségem, gyermekeink életéből, amelyekért nagyon hálásak vagyunk Istennek, mennyei édes Atyánknak. És hiszem, hogy így van ezzel mindenki. Mit mondunk? Mindenki tudja, az édesanya a legszebb, a legdrágább a világon. Senkivel nem helyettesíthető, szerető szívű, hűséges, magát soha nem tagadja meg. Az egyik gyülekeztünkben egy édesanya minden hónapban elküldött bizonyos pénzösszeget menyének és két fiú unokájának, akiknek eszük ágába se jutott, hogy megköszönjék. Természetesnek vették, hogy a nagymama ezzel tartozik. Sokszor mondta felháborodva: végeztem, nem küldök többet. De jött a következő alkalom és megint elküldte a megszokott összeget. Kérdeztem tőle: na, mi van, így állja szavát. Erre azt válaszolta: nincs hazugabb egy anyánál a világon. Magamat soha nem tudnám megtagadni. Milyen jó, mondtam neki, ezt tegye továbbra is. Amíg a pénz tart küldje csak haragjában is szeretettel. Az Ige így szól: „A szeretet soha el nem fogy”. 1 Kor 13, 8.

Történetünkben is egy édesanyáról van szó, akinek egy nagyon beteg, démoni erőktől megszállott leánya van. Oh, de fájhatott érte a szíve! Mennyi gondot, szenvedést okozott magának és családjának. Mennyire szerették volna, hogy ne így legyen. Minden addigi gyógyítási próbálkozásuk eredménytelen volt. Az édesanya reménysége azonban tovább élt. Tanuljunk tőle. Egyszer csak hallja, hogy elérhető távolságra van Jézus. Sokat hallott már Róla, gyógyításairól, feltámasztásairól. Leánya iránti szeretete és Jézusban való hite útra indította. Nem kérdezi magától, menjek, ne menjek, nem tanácskozik testtel és vérrel, annak ellenére sem, hogy ő egy pogány nép tagja, hogy őket a zsidók lenézik, kutyáknak nevezik. Elindul Jézus felé, áldozatot vállal, a legnagyobbat. Mint egykor Ábrahám, hittel halad előre. Szeretete és hite hajtja, és az a vágya, kívánsága, hogy gyermekét meggyógyulva lássa. Hallani sem akar arról, hogy feladja. Hitben már látja is meggyógyult leányát. Ahogy közeledik a házhoz, ahol Jézus és tanítványai voltak, egyre buzgóbban imádkozik. Így kiált: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtam. Légy irgalmas hozzám. Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek. Uram Jézus, hogy mit várok, tudod. Segítségre van szükségem, gyógyításodra. Tudom, hogy hatalmad van erre!”

Először még Dávid Fiának szólítja, másodszor már Urának nevezi. Hite erősen próbára tétetik. Jézus néma maradt. Egy szót sem szólt hozzá. Még a tanítványok is ellene szólnak, arra kérik az Urat, hogy ne fogadja, küldje el őt. Közben Jézushoz érkezik. Tudja, hogy kell megállania Ura előtt. Mint, aki érzi bűnösségét leborul, térdre esik előtte. A szíve egyre jobban ver, majd kiugrik helyéről. Ajkai imára nyílnak és csendesen kéri: Uram, segíts rajtam! Segíts úgy, hogy gyermekemen segítesz. Az enyém Ő, én szültem, neveltem, gondját viseltem, gyógyulásáért mindent megtettem, és ennél már többet nem tehetek. Gyógyítsd meg, űzd ki belőle az ördögi lelket. Tedd szabaddá, boldoggá! Jézus válasza: Nem jó a gyermekek kenyerét elvenni és a kutyáknak dobni. Nem küldettem csak Izráel elveszett juhaihoz.

Az édesanya nem sértődik meg, de nem is adja fel. Alázatos marad, és isteni bölcsességgel válaszol. Úgy van, Uram. Igazad van, én nem vagyok gyermeked, kutya vagyok. De, és amit most mond, az az élő hit szava. De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak le. Igaz, hogy a kutya kutya, de róluk is gondoskodnak gazdáik. Ezek a szavak megragadták Jézust, és cselekvésre késztették, mégpedig az édesanya javára. Asszony nagy a te hited. Legyen úgy, ahogy kívánod. Gyógyuljon meg a leányod. És meggyógyult még abban az órában. Micsoda hit, akarat, kitartás és csodálatos győzelem! Mekkora öröm és hála töltötte be a szíveket. Cselekedete meghozta gyümölcsét. Nem távozott el üresen, elnyerte az Úr ígéretét. Leánya megszabadult a démoni erőktől, és tökéletesen meggyógyult. Győzelmének teljes tudatában indult haza, és leányát az Úr szava szerint meggyógyulva találta. Oh, te boldog gyermek, te megjutalmazott és boldog anya, aki szemtanúja lehettél annak, amiért könyörögtél. Dicsőség a Szabadítónak! Hála a szabadulásért! Kedves gyermekek, soha meg ne bántsátok Édesanyátok szerető szívét! Szeressétek, nagyon szeressétek őket!

Kedves édesanyák, szülők és nagyszülők! Az édesanya hite, szeretete, reménysége küzdeni tudása, kitartása és győzelme buzdítson minket gyermekeinkért és unokáinkért való imádságra, hogy megszabaduljanak bűneikből, hogy elfogadják Jézus szabadítását és boldog győztesek legyenek már ebben az életben és majd odafent a mennyben örökké.

Sok szeretettel,

2017 anyák napján                                                          

Józsa Ferencz lelkipásztor