Hozhat rosszat is az anyagi jólét?

„Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst.” / Zsolt. 119, 72/

Az öröktől fogva létező Teremtő Isten gyönyörű, élhető világot alkotott az ember számára. Hatalommal ruházta fel, hogy uralkodjon a tenger halain és a földön mozgó minden élőlényen. Nem érzett hiányt semmiben, idilli boldogságban tölthette napjait, amelyeknek csúcspontja az volt, hogy naponként társaloghatott az őt végtelenül szerető Teremtő Istennel. Ezt a csodálatos állapotot törte derékba a Sátán okozta bűnre csábítás. A legszomorúbb az, hogy az első emberpár rossz döntésével, minden emberre átruházódott a bűnre való hajlandóság átka. Így történik tehát, hogy minden, a „férfi akaratából” e földre született ember az eredendő bűnt hozza magával, amitől megszabadulni saját erejéből sohasem lenne képes. A megoldást az Örökkévaló ember iránti végtelen szeretete hozta létre számunkra. Ahogy az ige fogalmaz: „kegyelemből van üdvösségetek...”! Nekünk csak egy dolgunk van: elfogadni az isteni megoldást, Jézus Krisztus helyettesítő áldozatát. Isten igéje világossá teszi, hogy mindent az Egyszülött Fiú által hoz rendbe, teremt újjá. Az ember – sajnos – a kezdetektől napjainkig ennek az újjáteremtő munkának fordít hátat. Ezért a nehézségek, csapások sokaságát „saját kezével” zúdítja magára. Isten viszont egy dolgot biztosan nem tesz: erőszakkal senkit sem üdvözít!

Kedves nemzettársaim! A Jelenések könyvében találunk hét olyan levelet, amelyet Jézus Krisztus hét kisázsiai gyülekezetnek küld János apostol által, amely azonban hét történelmi kor lelki-erkölcsi állapotát tükrözi. A vélemények megegyeznek abban, hogy az utolsó, a laodiceai gyülekezetnek címzett levél napjaink korképét varázsolja elénk, különösen az elhidegült egyház állapotáról mond el olykor „fejbekólintó” igazságokat. „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, ki foglak vetni téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.” ( Jel. 3, 15–17) Maga a Laodicea szó a „megítélt nép” jelentést hordozza. Laodicea népe a legsúlyosabb lelki betegségben, az önámításban él. Van elméleti istenismerete, de nincs gyakorlati istenfélelme. A végidők gyülekezete ilyen lelkülettel nem töltheti be feladatát. Jézus Krisztus kemény lelki jellemzést ad. A büszke vallásosságnál rosszabb, veszélyesebb és reménytelenebb nincsen. Ennél az ateizmus is jobb, illetve kevésbé rossz („vajha hideg volnál”). Az igazi megoldás természetesen az „első szeretet” visszanyerése, a „hév” állapot lenne. Egy ismert történet szerint, a XIX. század végén Canterbury érseke megkérdezte az akkor leghíresebb angol színészt, miért tódulnak az emberek a színházakba, és miért üresek a templomok? „A válasz rendkívül egyszerű – válaszolta a színész. – Mi, színészek úgy adjuk elő a képzeletbelit, mintha valóság volna, önök, lelkészek pedig úgy beszélnek a valóságról, mintha képzeletbeli lenne.”

Drága magyar testvéreim, az egyház hatása a világra egyre erőtlenebbé válik, mert ha az ige hirdetésének hátterében nincsen meg az „életfedezet” súlytalanná, hatástalanná válik. Tudomásul kellene venni, hogy az egyház az őt alkotó tagokból áll. Az egyéni életünket lenne szükségszerű Isten oltárára tenni, még akkor is, ha időnként áldozatokba kerül, hiszen Jézus, a mi mesterünk mutatta meg számunkra a legnagyobb áldozat példáját a kereszten! Az anyagi jólét sajnos még az újtestamentumi gyülekezetek tagjait is „kivetendő” langyossá teszi sokszor, hiszen a modern világunk lehetőségei inkább a lazítás, a kényelmes kikapcsolódás fele irányítják szívüket. Elkötelezetten, kitartóan az elveszettek üdvösségén dolgozni… hát ez már „elavult, időszerűtlen dolog”. Inkább tervezzünk be egy szépen megindokolt kirándulást. Krisztus szelleme Isten ügyéért élő-égő embereket kíván. A világ langyosságát befogadva kihűl a krisztusi melegség. Az anyagi jólét olykor elaltatja az embereket. Meggazdagodva, már nem érzi igazán Istenre utaltságát!  Nagyon világosan szól a bölcs tanítás: „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az ÚR? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!” (Péld. 30, 8–9) A „laodiceai ember” vak,  nem lát, mert szemei testiek, csak fizikai szemével néz, csak az anyagi áldásokat látja. A szellemi dolgokat, viszont a hit lelki szemeivel lehet meglátni. Ezért szól nekünk a végidők keresztényei számára Krisztus felajánlása: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy (lelkileg) gazdaggá légy, és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága, és szemgyógyító írrel kend meg a te szemeidet, hogy láss.”(Jel. 3, 18)

Még tart a kegyelmi idő! Laodicea nem egészében elvetett nép, akik elfogadták az üzenetet, megtérnek, kiáradhat rájuk a Szentlélek ereje, a legvégső nagy evangéliumhirdetésben: „Az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jő el a vég.” (Mt. 24, 14) Jézus Krisztus nem azt kéri, hogy a hívő valamiféle elzárkózó remete életet éljen, azt viszont tanácsolja, hogy: „keressétek először Istennek országát…!” Segítse Isten a mi drága magyar népünket is, hogy amikor –ígérete szerint – eljön értünk a mi Megváltónk, hogy átvigyen az öröklétbe, abban az áldott lelki munkában találjon, amelyre Ő hívott el bennünket.

Bátkai Sándor