Imádság száz év távlatából

„Miért veretett meg ma bennünket az Úr a filiszteusokkal?” /1Sámuel 4, 3./

A Teremtő Istenről annyit tudhatunk meg, amennyit Ő kijelentett magáról számunkra. Lénye, véges emberi értelmünkkel felfoghatatlan, hiszen Mindenható, Mindentudó. Az Isten-teremtette világ nagyságát sem tudjuk értelmünkkel igazán felfogni... isteni nagyság! A NASA asztrofizikusai szerint, ha a világegyetem csillagainak a mennyiségét le szeretnénk írni, úgy kapnánk meg, hogy az 1-es után 21 nullát írunk. (Ez 1.000.000.000.000.000.000.000 db!)  Ézsaiás próféta pedig a következő módon fogalmaz Istenről: „Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? – mondja a Szent. Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ottlevőket? Előhívja seregüket szám szerint, nevén szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni.” (Ézsaiás 40, 25-26)

   Kedves nemzettársaim! A történelem folyamán egyetlen olyan esemény sem történt, ami a Mindenható Isten tudtán és akaratán kívül történne. Ennek tudatában szükségszerű, hogy minden történést isteni oldalról, az ige fényében is átvilágítsunk. Fontos ez azért is, mert az emberek megfogalmazta történelmi leírások nagy része megtévesztések, hazugságok sokaságát tartalmazza, ugyanis mint tudjuk, a történelmet mindig a győztesek írják saját érdekeiknek megfelelően. A történelem számtalan példát szolgáltat arra nézve, hogy a háborúk, harcok kimenetele nem a fegyverek magas színvonalán, a harcban résztvevők sokaságán múlott, hanem Isten döntése határozta meg a győztes kilétét. Így történt ez Izrael népének életében is. Amikor felfuvalkodottá váltak, és elhagyták az élő Istent, a bálványok felé fordultak szükségszerűen következett a vereség, mert „az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” (Péld. 16, 18.) Ezek után döbbenten fogalmazták meg a kérdést Izráel vezetői: „Miért veretett meg bennünket az Úr a filiszteusokkal?” Hiszen mi az Úr választott népe vagyunk, fejlett kultúrával, civilizációval, Istentől kapott magasabb rendű erkölcsi törvényekkel…stb. A kérdésre maga Isten adta meg a választ Sámuel próféta révén: „Ha tiszta szívből akartok megtérni az Úrhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket… ragaszkodjatok szívből az Úrhoz, egyedül neki szolgáljatok, akkor majd megment benneteket a filiszteusok kezéből.” (1. Sám. 7, 3.) Nos, akkor Izrael népe komolyan vette az Úr üzenetét, és nyilvános bűnvallás közepette megtértek: „Böjtöltek azon a napon és ezt mondták: Vétkeztünk az Úr ellen!” (1 Sám. 7, 6.) Imádság elhangzott a filiszteusok részéről is az ő isteneikhez „tonnányi” mennyiségben, nyilván hasztalan. De micsoda különbség van a két imádság között!!

  Ameddig a száz évvel ezelőtti tragédia okait, csak külső okokban keressük, addig megmaradunk a tévedések mocsarában és kilátástalan helyzetünkben. Az Úrtól tanult imádság úgy fogalmaz: „…mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség…!” Jézus Krisztus világosan megmondta és ez az idők végezetéig érvényes: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön…!” Ő a tiszta szívvel hozzá fordulókat hallgatja meg. A történelem feljegyzi, hogy Gy. Pop de Băsești neves személyiség az Erdéllyel való egyesülés jeles harcosa, aki nem sokkal a december elsején történt népgyűlés után hunyt el, sírkövére azt az igeverset íratta: „Most bocsátod el Uram, a te szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim a Te szabadításodat…” (Lukács ev. 2, 29.) Természetesen a 2vesztes oldalon” is hangzott el számtalan imádság, de felmerül a kérdés, a „nagy Patrónához” intézett imák vajon miért nam kaptak meghallgattatást?! Nem döbbenünk rá, hogy Isten egyedül az Ő szeretetT Fiára való tekintettel hallgatja meg imádságainkat?! Jézus világossá tette: „Én vagyok az út az Atyához”. Senki más! Ameddig erről nem akarunk tudomást venni Jézus szavait hiteltelenítjük!

   Drága magyar testvéreim! Mózes egykor így fohászkodott az Úrhoz: Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén. Nincsen senki a világmindenségben – mennyen és földön –, aki önzetlen szeretetből életét adta volna a mi magyar népünk megmentéséért, csak egyedül Jézus Krisztus! Ha őszintén megnyitjuk szívünket előtte, végre Jézus Krisztus népe lehetünk, aki minden bukást, csalódást, nemzeti tragédiát jóvá tud tenni.

Bátkai Sándor