Jézus könnyei

„…mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”

                                                                 (Lukács 19, 44)

      Borongós, esős március 15-én emlékeztünk meg az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc eseményeiről.  Mindent elsöprő, történelemformáló erővel mozdult meg a magyar ifjúság, majd a szívekben érlelődő szabadságvágy a teljes hazát átfogó nagy nemzeti felszabadító harccá nőtte ki magát. Akkor, az ellenséges összefogás túlereje egy időre meghiúsította a nemes célok elérését. Az őszinte, nemes szándékú véráldozat azonban mindig megtermi a maga jó gyümölcsét. Nem egészen két évtized multával létrejött a történelmi kiegyezés és a sok szenvedést megélt ország elindult egy olyan lendületes fejlődés útján, amelynek nyomai napjainkig meghatározó jelentőségűek. Sajnos, népünk nem tudott élni a kegyelmi lehetőséggel!

   Virágvasárnap következik és a keresztény világ a Messiás Jézus Krisztus nagy jeruzsálemi bevonulására emlékezik. A bevonuló Jézust a nép ujjongva köszönti, vidám, hangos örömmel kíséri jeruzsálemi útján. Az ünnepelt isteni szemével látja, hogy a felszín alatt gonosz indulatok lapulnak a szívekben, és néhány nap múlva a hozsánna „feszítsd meg”-be csap át. Jézus könnyek között mondja el, hogy a nép most, még az utolsó pillanatban is megragadhatta volna a megmenekülés hatalmas lehetőségét, hiszen Jézus éppen azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszett embert. Néhány nap múlva „vére rajtunk és a mi fiainkon” kiáltozás közepette saját maga mondta ki a reá váró ítélet bekövetkezését. 70-ben Titus hadai földig rombolták Jeruzsálemet és megindult a zsidó nép szétszóratása.

    Kedves nemzettársaim! Jézus Krisztus a magyar népért is otthagyta a mennyet, hogy számunkra elhozza a bűn alóli felszabadulást és egy csodálatos országot. A kiegyezés után népünk megkapta Istentől a történelmi lehetőséget, hogy fényes jövőt építsen magának. Sajnos, mint egykor a zsidó nép, a mi elődeink sem ismerték fel az Isten-adta lehetőséget, és a büszke, istentelenné vált népet vezetőivel együtt megalázta Isten. Ezért vagyunk ma jelen helyzetünkben. Jézus könnyei egykor mi értünk, magyar népünk megtéréséért is folyt. Tudomásul kellene  már vennünk az arany betűs igazságot, ami nekünk is szól: „aki hozzám fordul ki nem vetem” – mondja Jézus Krisztus. Ha szeretnénk, hogy legyen „magyar feltámadás”, csak egy megoldás van: meghalni a bűnnek és élni Jézusért. Adja Isten, hogy legyen ilyen életet adó, őszinte felismerésünk.

Bátkai Sándor