Meddig tart a „boldogító igen”?

 „A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.

Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom…” (Ef. 5, 31–32)

    A Biblia tanítása szerint a házasságban a férj és a feleség életre szóló elkötelezettséget vállalt egymás iránt szeretetben, s e szent köteléknek alárendelték egyéni vágyaikat és érdekeiket. Az újabb kutatások szerint ma igen sokan a „tökéletes lelki társat” keresik, akivel igazán összeillenek. Irreális elvárás, aminek csupán csalódás lehet az eredménye. A házasság fogyasztói kultúránkban már nem egy jellem- és közösségépítő kapcsolat, hanem az önmegvalósítás egyik formája, eszköze. Sokan a túlzott elvárásaik mellett nem is akarnak megházasodni, folytonos kalandra, élvezetre vágynak. Valójában „az igazi”, a tökéletes társ nem létezik. Azért nem létezik két tökéletesen egymáshoz illő ember, mert a Biblia szerint mindnyájan bűnös, önző, tökéletlen emberek vagyunk. A jó házassághoz, a megfelelő társ kiválasztásához isteni segítségre van szükségünk, mint bármely más jelentős dologhoz életünk különböző területein.

     Isten egyik nagy célja a házassággal az, hogy bemutassa Krisztus és megváltott gyermekei örök kapcsolatát (Ef 5, 32). Vessétek alá magatokat egymásnak Isten félelmében – mondja az ige. Más szóval Jézus evangéliuma és a házasság kölcsönösen magyarázza egymást. Vagyis a házasságban, amely látszólag elviselhetetlenül sokat követel tőlünk, és azt se tudjuk, hogyan kezdjünk a sok tennivalónkhoz, azzal kell kezdenünk, amit Isten tett velünk Jézusban: önmagunkat adjuk a másikért. Kezdetben mindketten egy képbe szeretünk bele, melyről a házasságunk során kiderül, hogy nem tökéletes. A legjobb arcunkat mutatjuk egymásnak, nem engedve bepillantást a gyengeségeinkbe. Szenvedélyes érzelmeinket az táplálja, hogy a másikat gyönyörűnek és páratlannak látjuk. A kezdeti lángoló szerelem egy idő után megkopik, s ha nincs jelen Krisztus életünk hithajójában, akár hajótörést is szenvedhetünk. A „boldogító igent” a kiábrándító csalódás váltja fel.

     Kedves nemzettársaim! A házasság, a család Isten alkotta intézmény, az egészséges társadalom alapja. Nemzetünk számos kiemelkedő vezetője hívta fel a figyelmet arra, hogy isteni parancs: „szaporodjatok, és töltsétek be a földet”! Amely nép betölti, az birtokolja. Népünk számbeli csökkenése is ékesen bizonyítja életterünk folytonos sorvadását. Sátán a nemzetpusztítást a családok szétrombolásával is végzi, és ebben mind a férjet, mind a feleséget felhasználja. A férfi olykor erőszakos, durva magatartása a családi harmóniát rombolja szét. De a feleség is élni tud saját eszközeivel, amit a népi mondás úgy fogalmaz meg, hogy „lukat beszél az ember hasába”, ami azt jelenti, hogy folytonos zaklatásával még a gyomorfekély előidézését és serkentheti. Sajnos világjelenség, hogy az egyenlő jogokra való hivatkozással minősíthetetlen, a jó erkölcs elleni törvények születnek. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága például ez év júniusában törvényesítette az azonos nemű személyek közötti házasságot. Kedves magyar testvéreim, Jézus Krisztus világosan megmondta: „nálam nélkül semmit sem tehettek”! Ha elfordulunk tőle, tönkre megy egyéni, családi, nemzeti létünk. Ő a mi népünket is olyan nagyon szereti, hogy értünk is vállalta a keresztet. Becsüljük meg ezt a nagy áldozatot, hogy a „boldogító igen” végig kísérjen a földi léten, majd pedig egy örökkévalóságon át.

Bátkai Sándor