Milyen jövőt választunk?

„Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!”

                                                                              (5. Mózes 30, 19)        

Az ember „jövő felé irányuló lény”. A keresztény ember előtt egy abszolút jövő ígérete áll: a „mennyország”. Minden nap tapasztalhatjuk, hogy van bennünk valamiféle remény, a mind nagyobb, szebb, jobb felé való törekvés ösztöne. Egy bölcs mondás úgy fogalmaz: „amíg remélek, csak addig élek!” Jövőkép nélkül nehéz élni, nincs, ami motiváljon létünkben.

Pál, a tudós apostol, az athéni Areopagoszon szólt arról, hogy Isten határozta meg az emberek létezésének földi határait. Tehát nem „véletlenül” vagyunk mi itt Aradon magyar nemzetiségű emberek. A történelem totálisan olyan események sorozata, amelyek Isten tudtával és engedélyével történtek meg. Van egy olyan bölcs emberi megfogalmazás, mi szerint „a történelem az élet tanítómestere!” De azt is ismerjük, hogy a „történelem ismétli önmagát”. E két mély tartalmat hordozó mondat viszont egymást kizáró megállapítás, mert ha tanulnánk a történelmi hibákból, akkor nem ismételné önmagát! Minden nép életében vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. A helyzet változása jelentősen függött a vezetők Istenhez való viszonyától, mert erősen befolyásolta a nép erkölcsi emelkedését, vagy süllyedését. Olykor a bűn felhalmozódása országok, népek teljes megsemmisülését idézte elő.  Ebben a végveszélyes helyzetben volt a mi népünk is az első világégés után, mert a környező népek területi igénye a magyar élettér teljes elvesztésével fenyegetett. Isten akkor ezt nem engedte meg!  Egy időre még kegyelmet kapott! Mit mutat napjaink képe? Zsebkendőnyi anyaország folytonos belső marakodással, a külhonban rekedt néprész pedig erősen halad a beolvadás útján. Világosan látjuk, hogy népünkben az anyanyelv szeretete nem képez olyan mozgósító erőt, amely megóvná a keveredéstől, a beolvadástól. Szükségszerű lenne tehát Isten segítségét kérni a „túlélésre”. Isten csodát tudna tenni velünk is, Neki hatalma van erre! A zsidó nép élete ékesen bizonyítja: nem azért élték túl a szétszóratást, mert valamely beszélt nyelv kötötte volna őket össze, hanem az erős hit. Így történt, hogy kétezer év után Isten újra hazát adott nekik. Nincs más megoldás számunkra sem, mint Istentől elkérni jövőnket.

Kedves nemzettársaim! Jézus egyszer egy csodálatos „kortes beszédet” tartott a hegyen, amikor egy isteni alapokon működő társadalom képét vetítette hallgatói elé. Nem emberi értékrend. Mondott például olyat, hogy „boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak”. Meglepő! Miért boldog, aki sír?  Jézus értelmezése szerint boldog, aki felismeri saját gyarlóságait és Istentől kéri a segítséget. Az ördög mindig talál – különösen választások előtt – önjelölt prófétákat, akik nagyokat ígérnek. Minden társadalmi rendszer, amely elbukott eddig a történelem folyamán emberi önzésen alapult. Hiába változik a rendszer, az ember nem változik. Az ún. „önátmentők” folytonosan köztünk élnek. Egyedül Jézus Krisztusé minden hatalom mennyen és földön. Isten több ezer éves üzenete magyar népünk számára ma nagyon aktuális: „válasszátok az életet!” Ez úgy történhet meg, hogy elkérjük bűneink bocsánatát és szavazatunkkal azokat az embereket jutalmazzuk, akik Isten félelemmel hajlandók népünk javán dolgozni. Itt az idő a teljes összefogásra, mert Isten csak oda küldi áldását, ahol „egyetértésben élnek az atyafiak!” (Zsoltár 133) Isten szeretete karnyújtásnyira van, csak fogadjuk el, amit nekünk készített!

Bátkai Sándor