„Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” (Ap. csel. 3, 37.)

A gondolkodás az agy funkciója. Emberi létünk természetes menete: értelmünkben bizonyos gondolatok születnek meg, ezeket cselekedetekké váltjuk. Istenképűségünk nem a korlátlan lehetőségekben valósul meg, hanem abban, hogy a Teremtő szabad akarattal ruházott fel bennünket. Gondolkodásunkat nem kívánta erőszakkal valamely irányba terelni, de az Isten gondviselő kegyelmét tükrözi, hogy felajánlotta az ember számára a jó választásának lehetőségét. Ebből szükségszerűen következik, hogy van rossz is. Az ember szabadon dönthet a jó és a rossz között. Lévén, hogy mindkettő ott van az ember előtt, Isten örök időkre érvényes tanácsot fogalmazott meg egykor Kain számára: „...a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!” Az ember „eszköztára” viszont rendkívül gyenge ahhoz, hogy a bűn hátterében levő gonosz hatalmassággal szemben eredményesen tudjon harcolni. Ezért volt szükségszerű, hogy Jézus Krisztus „taposson fejére” a kereszten aratott győzelmével.

     Kedves nemzettársaim! Jézus Krisztus főpapi imádságában, mintegy az Atyának szóló jelentésében azt mondja: „Amikor velük voltam, én megtartottam őket a Te nevedben...”, de világosan szól imádságában arról is, hogy: „Kijelentettem a Te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból”. (János ev. 17, 6). Napjainkig érvényes örök igazság: csak azok számára érvényes Jézus megtartó kegyelme, akik vállalják, hogy kilépnek e világból oly módon, hogy hittel megnyitják előtte szívüket, életüket. Jézus kortársai közül a kereszt csatája előtt nagyon kisszámú csapat vált elkötelezett Krisztus-követővé, de akik hittek, Jézus mennybemenetele előtt megkapták az ígéretet: nem hagylak benneteket árvákul, elmegyek és elküldöm hozzátok a Pártfogót, a Szentlelket.

  Nos, tíznapi imádságos várakozás következett, majd eljött a pünkösd reggele és az ígéret megvalósult, a tanítványok beteltek a Szentlélek adta erővel és nyomban kiléptek az ünnepre összegyűlt sokasághoz, és ekkor elhangzott a történelem egyik legnagyobb hatású prédikációja, amikor Péter apostol nyíltan megmondta az őt hallgató sokaságnak, hogy azt a Krisztust, akit néhány héttel korábban keresztre feszítettek, Isten feltámasztotta a halálból és mindenek urává tette. Az ige úgy fogalmaz, hogy Péter szavai szíven találták a sokaságot, és ekkor hangzott el a kétségbeesést tükröző kérdés: „Mit  tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Péter meg is adta a cselekvés isteni sorrendjét: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Ap. Csel 2, 38). Az eredmény csodálatos volt! Háromezer lélek ismerte fel bűnös voltát, megkeresztelkedtek, és csatlakoztak a Krisztus-hívők csoportjához, megalakult az első gyülekezet. Képletesen szólva ez tehát a gyülekezet születésnapja.

  Drága magyar testvéreim, Péter apostolnak Isten Szentlelke által ihletett szavaiból szükségszerű kiemelni még egy, minden időre, de napjainkra különösen érvényes gondolatot: „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” (Ap csel 2, 40). A Szentháromság – Atya, Fiú, Szentlélek – között bizonyos „munkamegosztás” van. Jézus Krisztus ugyanis erre a földre az Atya akaratát hozta el és vállalta az életáldozatot bűneinkért. A megtérést viszont ezen a világon egyedül csak Isten Szentlelke munkálja. De Ő csak bensőnk tudatos világában él és munkálkodik. Ezért mondja az ige, hogy „ti vagytok a Szentlélek temploma”. Különben fizikai testünk egy „sártömeg”, templommá Isten Lelke teszi!  Ez az évszázadok csodája: bennünk az Isten! Tudomásul kell vennünk, hogy a gyülekezet a bűnből kihívottak élő közössége. Figyelem! Vallásos életet lehet élni a Szent Lélek Isten jelenléte nélkül, de igazi, elkötelezett, cselekvő hívő életet nem! Ezért szükséges felfigyelni Péter szavainak jelentőségére. Egyre sötétülő, istentelen világ vesz bennünket körül. A hitehagyás érvényes az úgynevezett nyugati jóléti társadalmakra is. Földrajzi helyzettől függetlenül az internet és egyéb hírközlő eszközök sokasága nagy sebességgel „termeli ki” a Péter által említett „elfajult nemzedéket”! Emberi létünk szellemi részéért folyik a küzdelem. A nagy kérdés: „mivel táplálkozom?” Fontos tudomásul venni, hogy Isten Szent Lelkét meg lehet szomorítani a bűn melletti kitartással. Ennek eredménye pedig az, hogy eltávozik, megszűnik kifejteni üdvös munkáját. Mentsen meg ettől az állapottól Isten minden magyar embert, mert Jézus Krisztus a kereszten a nagy árat a mi üdvösségünkért is kifizette. Dicsőség és hála ezért Neki.

Bátkai Sándor