Nagyboldogasszony

Nagyboldogasszony, Mária mennybevétele, Mária testével–lelkével együtt való fölvétele a mennybe (latinul: Assumptio Beatae Mariae Virginis) a katolikus (és ortodox) egyház legnagyobb Mária-ünnepe, melyet augusztus 15-én tartanak. Mária mennybevételének dogmája szerint Jézus anyja a földi létből testben és lélekben egyenesen a mennyei boldogságba jutott.

A Nagyboldogasszony elnevezés magyar sajátosság: Szűz Mária Boldogasszony elnevezéséből ered, Horpácsi Illés nyelvész szerint „Nagyboldogasszony ünnepének titkában teljesedett ki az Istenanya nagysága: az ég és föld mennybe fölvett királynője lett.”

Számos országban munkaszüneti nap, Romániában a 202/2008-as törvény alapján.

A katolikusok úgy tartják, hogy Szűz Mária mint az asszonyi nem legkiválóbbikán sem a halálnak keserűsége, sem a testén romlás nem fogott. Szent Alfonz úgy tartja: „három dolog teszi keserűvé a halált: ragaszkodás a földiekhez, a lelkiismeret mardosása a bűnök miatt és az üdvözülés bizonytalansága. Mária halála mentes volt ezektől a keserűségektől, számára épp három ellentétes tudat tette könnyűvé a halált.(...) Neki az isteni szeretet adta az életet és ugyanaz adta a halált.”

Mária mennybevételét a protestánsok nem vallják, mivel a Szentírás nem foglalkozik a kérdéssel, így szerintük az ember üdvössége szempontjából nem fontos felvetés.

Az ünnepet Jeruzsálemben már az 5. században megülték. Legrégebbi, latin elnevezése dormitio (elalvás) vagy pausatio (elpihenés), vagyis Mária elszenderülésének (halálának) napja. A 6. században már egész Keleten elterjedt, a 7. században pedig Róma is átvette, ahol a 8. századtól Assumptio beatae Mariae (a boldogságos Szűz mennybevétele) néven tartották számon.

(Wikipédia)

Augusztus 15-ét Szent István avatta ünneppé Magyarországon. Élete végén ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, ami megalapozta a Regnum Marianum eszmét, amely szerint Magyarország Mária országa.