Ne aggodalmaskodjatok éltetek felől!

„Ti se kérdezzétek, hogy mit egyetek és mit igyatok, és ne kételkedjetek... A ti Atyátok... tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.” Luk. 12, 22–31. (Olvassuk el az egész igeszakaszt!)

Minden évben, augusztus végén az új zsengéért, a kenyérért adunk hálát Istennek, és milyen jó, hogy hálát adhatunk. A kenyér életünk egyik legfontosabb alapeleme. Esszük, és soha sem unjuk meg. Kívánjuk, éhezzük, mint szükséges jót, Istennek nekünk adott ajándékát. Életünk nagy része körülötte forog. Bár keményen megdolgozunk érte, mégis Ő adja nékünk. Orcánk verejtékével keressük, kemény fáradságos munkával. Éppen ezért oly ízletes, oly édes, oly jó. Nem véletlen, hogy olyan sokat aggodalmaskodunk érte. Bár nem aggodalmaskodni, hanem hinnünk kellene. Hinni mennyei Atyánkban és az Ő gondviselő szeretetében, ahogy Jézus tanítja, ahogy Igéjében mondja. Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől! Milyen bíztatóak és bátorítóak szavai! Mi, emberi természetünknél fogva nagyon aggodalmaskodók vagyunk. Ezt támasztják alá ezek a szavak is: mit együnk, mit igyunk, és amelyek a lelkiekre is érvényesek. Aggodalmaskodásunk másik csoportja a „mibe öltözködjünk”? Lesz-e cipőnk, ruhánk, fedél a fejünk felett, fizetésünk, nyugdíjunk. Vajon nem érnek-e olyan megpróbáltatások, természeti csapások, károk, terrortámadások, amelyek fokozzák aggodalmaskodásunkat? Fogadjuk el, és nyugodjunk meg Jézus szavain: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, és ne kérdezzétek, mit együnk, mit igyunk, mibe öltözködjünk? Neki gondja van reánk. Ha a madarakat eltartja, a mező liliomait oly szépen felruházza, mennyivel inkább a maga képére teremtett embert, Krisztus vére által megváltott gyermekeit, akik drágábbak vagyunk a madaraknál és a mező virágainál. Isten szeret minket, szereti gyermekeit. Mindig értünk és a javunkra cselekszik. Ezért ezeket az emberi nyomorúságainkat, a kételkedést, az aggodalmaskodást kívánja orvosolni, amikor azt akarja megértetni velünk: Több az élet, mint az eledel, és a test, mint az öltözet. Ne gondolja senki, hogy az aggodalmaskodása megszűnik, ha majd bőven lesz kenyere és ruházata, ha ez a kérdése megoldódott. Azért nem szűnik meg, mert az élet több mint az étel és ruházat.

Sok más egyébért is aggodalmaskodunk. Minden napnak megvan a maga baja. Nos, ez a több, ez a terhes valami az, amely betölti a lelket, amely kishitűséget okoz, fájdalmat és szenvedést. Ezt akarja megszűntetni Jézus, ettől akar megszabadítani, esetleg enyhíteni eme nyomorúságunkon. Figyelmeztet, hogy aggodalmaskodásával senki sem növelheti meg termetét, még egy arasszal sem. Meg kell bizonyosodnunk afelől, hogy Isten valóban szeret, gondot visel rólunk, testi,  lelki szükségleteinkről egyaránt. Megóv, megtart, és végül mennyei csűrjébe egybegyűjt.  Meg kell nyugodnunk ebben. Hinni, bízni kell rendületlenül.

Mit javasol a jövőre való tekintettel? Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát, aki Jézus, és a többi mind megadatik nékünk. Fontos, először Istent kell megtalálnunk és az Ő Fiát Jézust, és ha megtaláltuk, Atyánkká és Megváltónkká lesz, mi pedig az Ő gyermekei, azután mindent megkapunk megfelelő időben. Soha nem fordult elő, hogy övéi, vagy azok gyermekei kenyérkéregetőkké lettek volna. Zsolt. 37, 25. A mostani újkenyér ünnepén ez Isten üzenete számunkra. Ezt fogadjuk el, és ne kételkedjünk, hanem bízzunk gondviselő szeretetében és drága kegyelmében. Így békessége betölti szívünket, uralni fogja lelkünket, és megőrzi gondolatainkat az Úr Jézus Krisztusban. Testvérek, adjunk hálát mennyei Atyánknak a kenyérért, tápláltatásunkért, ruházatunkért, házunkért, minden jóságáért és egész életünkért, akié a dicsőség örökkön örökké. Ámen!

Józsa Ferencz

lelkipásztor