Otthonom a templom

Bensőséges, meghitt ünnepségen adott hálát Istennek a petrillai református gyülekezet a felújított templomért és a fiatal lelkipásztorért, akit ez alkalommal iktattak be hivatalosan tisztségébe.

Az ünnepi istentiszteleten Zsargó János, Hunyad megyei református esperes hirdetett igét. Jézus boldogmondásaiból ragadva ki egy részt, arra irányította a gyülekezet figyelmét, hogy boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégítetnek. – Az ige azokról beszél, akikben ott van az egészséges lelki éhség és szomjúság, az igazság, Isten tanítása iránt. A világ mindenkor, de talán ma még inkább, széleskörű kínállattal csillapítaná ideig-óráig éhségünket. És az innen-onnan való csipegetés néha eltompítja az igazság iránti vágyunkat. A petrilla-lónyai gyülekezet azonban temploma felújításával arról tett bizonyságot, hogy éhezi és szomjúhozza Isten igéjét. Fontos számára az a hely, ahol elmondhatja imádságát és Isten áldásában részesülhet. Ugyanakkor a felolvasott ige hordozza azt az örömhírt is, hogy az Úr nem hagyja megelégítetlenül az ő nyáját. Ide is lelkipásztort küldött Kovács Szabadi Levente személyében, hogy eljutassa a gyülekezet tagjaihoz az Ő igéjét – fogalmazott Zsargó János esperes, az Úr áldását kérve Petrilla templomos népére és lelkipásztorukra.

A petrillai gyülekezettel együtt ünnepelt a közösség számos meghívottja, támogatója, jó barátja, a helyi római katolikus közösség plébánosa, az összes Zsil-völgyi lelkésztárs, valamint Kupai Szabó Kornél, a martfűi testvérgyülekezet lelkipásztora. Mindannyian Isten áldását kérték ifjú kollégájuk életére, munkájára, hogy eddigi szolgálatához híven, Istenben bízva, bátran és jó reménységgel élje hivatását, teljesítse küldetését.

Kovács-Szabadi Levente petrilla-lónyai lelkész hivatalos beiktatásának ünnepélyes pillanatán túl, hálával telt szívvel szólította meg az ünneplő gyülekezetet. Örömmel osztotta meg az elmúlt két év tapasztalatát, amikor egy elárvult közösségbe érkezve lassan sikerült kiépítenie az egymás közti bizalmat, igazi közösséggé kovácsolnia a gyülekezetet, olyannyira, hogy már erőt éreztek a külső építkezésre is. Így sikerült az utóbbi évben önerőből felújítani a hajdan bányászházból átalakított petrillai templomot és már elkezdődött a lónyai templom felújítása is. A lelkipásztor köszönetet mondott mindenkinek, aki lélekben, anyagiakban vagy kétkezi munkával támogatta a templom felújítását, s bár ódzkodott a névszerinti köszönetnyilvánítástól, külön megemlítette Kovács István gyülekezeti gondnok kitartó munkáját, örökös bizalmát és reménységét, amely igazi támaszt jelentett.

Az ünnepségnek megható mozzanata volt a maroknyi gyülekezet kórusának előadása. Az Istent énekkel verssel dicsérő gyülekezeti tagok nagy izgalommal sorakoztak fel az Úr asztala előtt. És szinte jelképerejű volt a lelkipásztor és felesége, Kovács-Szabadi Tünde lupényi lelkész asszony gesztusa, amint két oldalról közrefogták az énekelni, szavalni készülőket és velük együtt dicsérték az Urat. Érződött, hogy komolyan gondolják Túrmezei Erzsébet sorait: “Otthonom a templom. Ajtaján belépve mindig hazaérek”.

A gyülekezet belső épülésének jeleként könyvelhető el a testvér-gyülekezeti kapcsolatok erősödése is. Martfűről nem csupán a református gyülekezet lelkésze jött el, hanem dr. Kiss Edit polgármester asszony és Rágyanszky István önkormányzati képviselő is együtt kívánt ünnepelni a petrillaiakkal. A polgármester asszony meleg szavakkal üdvözölte a Zsil-völgyi gyülekezetet, és örömmel nyugtázta, hogy az utóbbi években egyre szorosabbra fűződnek a két közösség közötti kapcsolatok, melyek mindannyiuk épülését szolgálják. Erdélyből lelki táplálék érkezik mindig Martfűre. Onnan pedig biztatás és gondoskodás sugárzik a Zsil-völgyiek felé. Ezúttal is gazdag ajándékkal érkezett a martfűi küldöttség. Anyagi támogatást hozva a templom további fenntartásához, értékes könyvadományt az anyanyelvőrzéshez és jelképes ajándékként fába faragva hozták el a fiatal lelkipásztornak Prometheus lángját.

Az ünnepi felszólalók sorát Winkler Gyula, EP-képviselő zárta, akit szintén jó barátként üdvözöltek a házigazdák. Winkler Gyula elmondta: mai változó és eszméletlen sebességgel rohanó világunkban valóban rengeteg olyan folyamat, történés, változás szemtanúi, részesei vagyunk, amelyekről úgy véljük, hogy rossz irányba viszik életünket. Ugyanakkor számos jó irányú változást is megtapasztalhatunk. –  Ilyen a petrillai templom megújulása, ilyen a magyar közösségek egyre erősödő összefogása, a szórvány felé irányuló magyarországi támogatás megszilárdulása, ilyen a dévai oktatási központ megalakítása és működtetése, és még sorolhatnánk – fogalmazott a képviselő. Majd hozzátette: Vannak azonban olyan dolgok is, amelyek a rohanó világ ellenére nem változtak meg. – Ilyen ennek a petrillai templomnak a melegsége, az itteni gyülekezet szeretete által fenntartott családias hangulat, a hit, a reménység és az, hogy fontosnak tartjuk őrizni nyelvünket, kultúránkat, épített örökségünket és továbbadni azt gyermekeinknek. Kívánom, hogy ezek az értékeink soha se változzanak – fogalmazott az EP-képviselő.

Az ünnepséget alkalomhoz illő, szeretetvendégség zárta. A terített asztalra kerülő finomságokból sem hiányzott a gyülekezeti tagok és a fiatal lelkészcsalád szeretete.