Pünkösd után velünk, bennünk az Isten

Erdő Péter bíboros: „Hajlamosak vagyunk arra, hogy vallásosak legyünk, de hívők nem!”

    A teremtéstörténetből kiderül, hogy Isten ártatlannak és bűntelennek teremtette az embert. A test alkata és életszükséglete a környező teremtett világhoz köti őt. A test azonban még nem az ember, mert az ember test és lélek együtt. Lelkünk a testünkön át vesz tudomást a világról. A kettő alkotja a személyiséget. A lelkünk a legbensőbb önmagunk, az igazi énünk. Ez Istennel való találkozásunk helye. Isten azonban az egész embert a Vele való folytonos kapcsolattartásra alkotta. A végzetes törés ott következett be, amikor a bűnbeesés kapcsán testünk Sátán uralma alá került és szükségessé vált egy gyökeres megtisztítás, hogy újra Isten vegye birtokba az általa alkotott embert.

Mint tudjuk, a  bűntudatunktól függetlenül létező objektív szellemi valóság,  amely behatol gondolat világunkba és ily módon meghatározza testi létünket, cselekedeteinket. Nincs olyan földre született ember, aki bűntől teljesen mentesen, tökéletes szentségben töltené földi életét.  Egyedül Jézus Krisztus volt, akit Isten a férfi kikapcsolásával, a Szent Lélek megtermékenyítő erejével küldött e világra, hogy általa a „gyökeres megtisztítást” létrehozza.  Minden, rajta kívül – férfi és nő közreműködésével – e földre született embernek szüksége volt és van megváltásra. Nos, Isten az embert Jézus Krisztus áldozatáért bűneiből felmentő ítélettel kegyelemben részesíti. Alapvető fontosságú azonban tudomásul venni, hogy csak az kap kegyelmet, aki ezt elkéri Istentől. Itt újra van egy nagyon lényeges dolog: Isten az ember hitére való tekintettel adja a kegyelmet. Tehát, nem csak a szavak gépies elmondásán van a hangsúly (pl. százszor elmondom gépiesen a betanult „üdvözlégy Máriát”), hanem Isten, akit nem lehet becsapni, látja, hogy van-e bennem igazi, őszinte hit, vagy sem. Erről szólt Erdő Péter bíborosnak pünkösdkor elhangzott igen figyelmeztető megállapítása: nem elég az üres vallásosság, igazi hitre van szükség!

Kedves nemzettársaim! Jézus Krisztus mennybemenetele előtt megígérte, hogy kérésére az Atya elküldi a Szent Lelket, aki egyértelműen Jézus Krisztus személyét világítja meg bennünk. Isteni személy lévén azonban bűnnel egy közösségben nem lakozhat.  Ezért szükségszerű, hogy mondjunk le önrendelkezési jogunkról olyan értelemben, hogy gondolkodásunkat, tetteinket teljes mértékben a Szent Lélek irányítsa, mert akkor Jézus Krisztus jelleme rajzolódik ki bennünk, és Rá való tekintettel számíthatunk az Atya megbocsátó szeretetére.

Sajnos, magyar népünket még a közmédia reklámjai is altatják. Szinte minden nap halljuk a Kossuth rádióban, amikor az idős asszony azon kesereg, hogy szeme könnyezik, és nem tudja elolvasni a napi horoszkópot! Népünk hitét ápoló felelős média a horoszkóp helyett a napi igét kellene népszerűsítse…, mert csak a „megnyitott szent Biblia” javítja meg a helyzetet. Másik szomorú megállapítás, ami a napokban hangzott el pünkösd kapcsán, hogy: hitünket hagyományainkba száműztük. Amíg üres vallásosság jellemez bennünket, addig üres marad az életünk. Pedig „ád az Isten Szent Lelket azoknak, akik engednek Neki” „Akié a Fiú, azé az élet” – mondja az Ige. A magyar feltámadás egyetlen feltétele, hogy testünk az érettünk meghalt és feltámadott Megváltó lakhelye legyen. Ezt munkálja a Szent Lélek Isten.  Évszázadok csodája: folytonos belső segítség. Így lehet velünk és bennünk az Isten. Adja az Örökkévaló, hogy pünkösd utáni, bátor, hitvalló keresztyének legyünk, mert amíg Róla teszünk bizonyságot, addig Ő velünk marad a világ végezetéig!

Bátkai Sándor