Szegedi Kis István, az aradi reformátor

Arad vármegye már 1567-ben elfogadta a reformáció helvét (svájci) irányzatát: a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást. Kálvin tanítása Szegedi Kis István révén érkezett, aki 1505-ben Szegeden született, tanulmányait Lippán kezdte, majd Wittenbergben fejezte be. 

Az egyetlen magyar reformátor, akinek életrajzát kortársa írta meg, s akiről hiteles arckép maradt fenn – mindkettő az időskori tanítvány, Skaricza Máté (1544–1606) tollából.

Az egyetem anyakönyvébe Stephanus Seghedinus Hungarus néven 1543-ban vették fel. A wittenbergi magisteri cím alapján már lelkésszé szentelhették volna, erre tízévi tiszántúli, Duna-melléki és délvidéki tanítóskodás után kerül majd sor.

Első szolgálati helyéről, Csanádról Fráter György püspök kérésére űzik el: súlyos testi bántalmazás mellett vagyonát és több mint 200 könyvét elkobozzák. Míg Csanádon és Gyulán iskolamesterként működött és amellett prédikált, Cegléden lelkészi állást töltött be. Temesvárra a reformációt támogató várkapitány, Petrovics Péter hívja tanítónak, ő adományozza azt a rókaprémes magyar mentét Szegedinek, amelyikben Skaricza meg is rajzolta őt.

Temesvári rektorként egy évig tartózkodott e vidéken, érintkezett a lippaiakkal, ahol Dévai Biró Mátyás volt a lelkipásztor, kapcsolata volt a pankotaiakkal is.

Temesvári tanársága idején összehívta a toronyi (tornyai) zsinatot, mely határozatot hozott a sírvacsora kezdésében. (Tornya a Jaksicsoké, a reformáció elkötelezett híveié volt.)

Következő szolgálati helyéről, Mezőtúrról a török elől menekül. Békésen sem tartózkodik sokáig, császári zsoldosok fosztják ki, és bántalmazzák. 1552-ben a híres tolnai iskolába kerül rektorként, a lutheri irányzatot követő Sztárai Mihály püspök fennhatósága alatt. Szegedi ekkor válhatott a helvét irányzat elkötelezett hívévé.

1554-ben, laskói lelkésszé avatása alkalmával kapja meg az addigi „magister” helyett a „doctor” címet, illetve választják meg a baranyai egyházkerület szuperintendensévé. Ez a cím természetesen nem akadémiai, hanem szolgálati fokozat, egyházdoktori jellege van, mellyel mintegy a közpapok fölé emeltetik, mint nagyobb tudású lelkipásztor, mégpedig a Szegedi által meghonosított kálvini egyházalkotmány alapján.

1558-ban a hódoltság határán fekvő Kálmáncsán tölti be a lelkészi állást. A török hódoltság területén kívül levő két helyőrségben, Babócsán és Szigetváron is lelkészi szolgálatot végző Szegedit a török, kémkedés gyanújával, 1561-ben elfogta, egy megsértődött gyülekezeti tag felbujtására. Pécsi és szolnoki fogsága alatt számos diplomáciai próbálkozás történt szabadon bocsátása érdekében, míg végül 1563-ban 1200 forint váltságdíj ellenében (800 forintnyi országos gyűjtés és Mező Ferenc ráckevei lakos 400 forintos pótlása és közbenjárása eredményeképpen) elengedték.

Hálából Ráckevére ment lelkésznek, itt hunyt el 1572. május 2-án. Ráckevei lelkészként szervezi meg a Duna-melléki egyházkerületet, melynek első „főpüspöke”, generális szuperintendense is lett. Életében csak magyar nyelvű egyházi énekei jelentek meg nyomtatásban – közülük is a legismertebb a „Jövel Szentlélek Isten, Tarts meg minket Igédben…” kezdetű.

Halála után biblikus és rendszeres művei révén vált európai hírűvé, köztük a magyar helvét reformáció legnagyobb teológiai összefoglalójával, a ,,Loci communes”-szel.

Kortársai, egyháztörténészek közül többen méltó jelzőkkel illették. Petrovics Péter temesi gróf, az első kálvinista magyar főúr a „reformáció Józsuéja” névvel, a reformációt buzgón támogató Perényi Péter pedig ,,a magyar reformáció Mózese” névvel illette.

Szegedi Kis István írásai, igehirdetései, kapcsolatai lényegesen hozzájárultak a helvét irányú, református reformáció elterjedéséhez és megszilárdulásához Arad megyében.

Komádi Sándor