Tévedett-e valamiben Jézus Krisztus?

Isten ennek a világnak és minden életnek teremtője. Kezdetben az Ige Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett. A Szent Szellem is részt vett a teremtés művében (1 Móz. 1, 2b.) A kivitelező – az építésvezető – Jézus Krisztus. Ő az Ige, aki nélkül semmi sem lett, ami létrejött. Nos, az Ige a történelem egy Isten által meghatározott pontján testté lett, amikor felragyogott a betlehemi csillag. Földre jövetelének célja a Sátán becsapta ember megmentése a kárhozattól.Kedves nemzettársaim! Isten örök és megmásíthatatlan törvényei között van egy olyan is, amely úgy szól, hogy „a bűn zsoldja a halál”! Vétkeink elkövetése tehát szükségszerűen magával hozza az életvesztést. A bűn szerzőjét, Lucifert teremtése alkalmával Isten bizonyos hatalommal ruházta fel. Vele szemben az emberi erő a bűn csatáját nem nyerheti meg. Ezért volt szükséges, hogy egy nála „hatalmasabb fegyveres” küzdjön meg vele az ember megmentéséért. S hogy Istennek törvénye, amely a bűnre kimondott halálos ítéletre vonatkozott, ne sérüljön, Jézus Krisztus vállalta el a mi bűneinkért az életvesztést. Miért tette ezt? Nos: „Mert úgy szerette Isten a világot (az embert), hogy Egyszülött Fiát adta...” (János 3, 16.) Jézus Krisztus minden szava, cselekedete, életpéldája számunkra az egyedüli „mértékegység” a hitélet gyakorlati megélésében. Ha Ő a legcsekélyebb dologban is tévedett volna, akkor mi lenne a garancia arra, hogy másban (például megváltói szerepében) ne tévedett volna?! Nos, az Ő isteni mivolta teljességgel kizárja a tévedéseket, ezért szükségszerű tudomásul venni, hogy minden szava, cselekedete számunkra üdvösségszerző iránymutatás.Drága magyar testvéreim, álljon most előttünk egy-két ragyogó példa arra nézve, hogy Jézus tanítványai hogyan ültették gyakorlatba tanítását, életpéldáját. Péter apostol csodálatos pünkösdi prédikációjában azt tanácsolta hallgatóinak: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien a Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára...” (Ap. csel. 3, 38.) Ezt a tanácsot viszont nem Péter „találta ki”! Ezt maga Jézus Krisztus mondta el tanítványainak a nagy missziós parancsban: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül...”! (Márk ev. 16, 16.)  Jézus Krisztus a gyakorlatban is teljesítette kijelentését, amikor Keresztelő Jánoshoz ment, arra kérve, hogy bemerítéssel keresztelje meg Őt a Jordánban. János, amikor felismerte, hogy Ő az Istentől küldött Megváltó, és Ő teljesen bűntelen, tiltakozott a bemerítése ellen, hiszen neki nincsen szüksége bűnbocsánatra! Ekkor Jézus egy alapvető fontosságú kijelentést tett: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.” (Máté ev. 3, 15.) Ez döntő érv volt Keresztelő János számára is: amit Jézus „igazságnak” minősített, azt meg kell cselekedni! Bemerítette Őt a Jordán vizében! Jézus példáját követte Szent István király is, amikor bemerítéses keresztséggel lépett a keresztények nagy családjába. Még egy fontos megjegyzés: Jézus a sorrend meghatározásában sem tévedett: „aki hisz és megkeresztelkedik...”! Nem fordítva! Szomorúan hallottunk már jeles lelkészektől frappáns megállapítást: „De sok ördögöt megkereszteltem már...!” A jézusi sorrend alapvető fontosságú tehát. Adja Isten, hogy legyünk ebben a kérdésben is nagy Megváltónk követői, és nyerjük el az üdvösség drága honát!Bátkai Sándor