Ünnepi istentisztelet, emléktábla-leleplezés

Ma, a reformáció 500. évfordulója alkalmából az arad-belvárosi református és az evangélikus-lutheránus gyülekezetek közösen szervezett egész napos programja a református templomban 10 órától ünnepi istentisztelettel indult.

Miután együtt elénekelték a 90. zsoltárt, nt. Jakab István, a belvárosi evangélikus-lutheránus gyülekezet lelkipásztora igehirdetésében Máté evangéliumának 10. fejezete, 26. versének 2–3. szakaszából kiindulva kifejtette: különös, soha vissza nem térő alkalom a mai, amikor 500 év telt el azóta, hogy Luther Márton az Anyaszentegyház megújítását, reformálását kérte. Az élet azóta is sokszor bebizonyította: bátorság kell az igazság kimondásához, amit a legtöbbször gyanakodva, fenntartásokkal fogadnak.

De akkor is ki kell mondani, hiszen a kereszténység története, tulajdonképpen Krisztus megvallásának a története. Ma éppen 500 éve annak, hogy Luther Márton a „háztetőre állt” a 95 tételével, de kiállt a piactérre is, ahol protestálva hirdette őket. De protestált a német nyelv érdekében, bibliát fordított, énekeket írt, reformálta az egyházat.

Ugyanakkor azt is ki kell mondani: Isten nem a gyűlölet Istene, hanem a szereteté, a megbocsátásé, az irgalom Istene. Ezért folyton hirdetnünk kell Jézus szavait: „Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt”. Ezt mindannyiunknak meg kell tennünk ott, ahol élünk, ahol dolgozunk!

A továbbiakban az úrasztalától Simon András arad-belvárosi baptista lelkipásztor mondott fohászt, hálát adva istennek a reformációtól eltelt 500 évért, Luther Mártonért, Kálvin Jánosért és mindazokért, akik Isten szolgálatára ajánlották fel az életüket.

Ezt követően nt. Baracsiné Dávid Zsuzsanna lelkipásztor a 254. zsoltár 1–3. versének eléneklését indítványozta: Erős várunk nekünk az Isten…

A továbbiakban nt. Baracsi Zoltán egyházmegyei főjegyző, belvárosi lelkipásztor arról a több évtizedes szokásról beszélt, miszerint a belvárosi református és az evangélikus-lutheránus gyülekezetek együtt ünneplik a reformáció napját. A két gyülekezet 190 éves történelme is összeköti őket, ugyanis az 1826-os összeírás szerint Aradon 100 református és 80 evangélikus család élt. Mivel mindkét gyülekezet tudta, hogy egyedül nem képesek lelkipásztort eltartani, ezért az 1827-ben kötött szerződés szerint, a református és az evangélikus gyülekezetek azon fáradoznak, hogy telket szerezzenek templomnak és iskolának, amelyek építéséhez összeadják a szükséges pénzt. A lelkész szabadon választható, azzal a feltétellel, hogy magyarul és németül egyformán beszéljen, tekintve, hogy az evangélikusok németek, a reformátusok magyarok voltak. Később a gyülekezetek útjai különváltak, de nagyon örvendenek annak, hogy továbbra is, nemcsak az 500 éves évfordulót ünneplik együtt, hanem évente szerveznek közös imanapokat. A két gyülekezet tagjai mellett szeretettel köszöntötte a római katolikus, a baptista lelkészeket és híveket, továbbá a magyar politikai érdekképviselet, a Kölcsei Egyesület, a Csiky Gergely Főgimnázium tanárait és diákjait, mindazokat, akik az 500. évfordulón a két gyülekezettel együtt ünnepelnek.

Köszöntők, előadás

A szólásra kért Bognár Levente aradi alpolgármester, miután köszönetet mondott a közös ünneplésre történt meghívásért, a reformációnak Európa történelmében betöltött meghatározó szerepéről beszélt. A reformáció ugyanis új hit és erkölcsi értékrendet teremtett, ami nem csupán a Kárpát-medencébe és a Partiumba, hanem Aradra is eljutott. Az a múltban is a jelenben is sokat jelent a város életében, hiszen városunknak olyan személyiségeket adott, akik maradandót alkottak. A két templom városunk meghatározó műemlékei, amelyek azt az új értékrendet képviselik, amit 1517-ben a reformáció hozott létre. További sok sikert, hitük és értékrendjük megtartását kívánta a gyülekezeteknek a következő 500 évben is.  

Ezt követően a marosvásárhelyi születésű, de Miskolcon élő színművész, Kulcsár-Székely Attila mutatta be ünnepi előadását, A remények hídja címmel. Ebben zenei aláfestéssel, történelmi és irodalmi művekből vett részletek, összekötő szövegek segítségével szemléltette az élet tengerén, a hit és a remény hajóján vergődő ember vívódásait.

A továbbiakban nt. Módi József esperes, ágyai lelkipásztor a 96. zsoltár 1–4. verseiből kiindulva mondott hálát Istennek mindazért, ami a reformációval elkezdődött, most is jelen van és a jövőben is folytatódik. Reformáció ott volt és ott lesz, ahol az élő, mindenható Isten igéje megszólal. Mert Isten nem gyűlölő, hanem igazságos, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Aki hisz Őbenne, az elnyeri az örök életet. Róla veszünk tanúbizonyságot, tőle nyerünk erőt, és róla vehet igazságot a népes ifjúság is, akik részt vesznek az ünnepi megemlékezésen.

Mert üdvösségünk egyedül Jézus Krisztus, Istennél nincs más közbenjárónk. Minden jótéteményért, amit élvezünk, egyedül Istené a dicsőség.

Ezt követően nt. Baracsi Levente a reformáció 500. évfordulója alkalmából leleplezendő emléktábláról, Ungor Csaba temesvári szobrászművész munkájáról beszélt. A leleplezésre felkérte nt. Baracsiné Dávid Zsuzsanna lelkipásztort és Molnár Csaba főgondnokot.

Miután a leleplezett emléktáblára és a hívekre áldást kért nt. Módi József esperes, Grosz László nagy átéléssel adott hangot Ötszáz év című költeményének.

Az ünnepi istentisztelet nt. Baracsi Levente egyházmegyei főjegyző áldásával, illetve nemzeti imánk közös megszólaltatásával zárult.