Van szabadító a mi számunkra is!

A történelem megsárgult lapjain számos olyan jelentős személyiség neve ragyog kitörölhetetlenül, akik népük szabadságért folytatott küzdelmében életüket áldozták. Van egy nép, amely többször állt a teljes megsemmisülés küszöbén.  

Isten kegyelme mentette meg őt a végzetesnek tűnő helyzetekben. Ilyen megrázó, de ugyanakkor csodálatos eseményről számol be a bibliai Eszter könyve, amely közel fél évszazaddal Kr.e. történt a nagy méd–perzsa birodalomban. A híres Salamon király uralkodása után Izráel országa kettészakadt és számos, Istentől elfordult uralkodó vezetésével a zsidó nép erős bálványimádásba süllyedt. Minden prófétai figyelmeztetés ellenére a helyzet odáig súlyosbodott, hogy Isten 70 éves fogsággal kellett, hogy sújtsa népét bűneiért. A kiszabott büntetés lejárta után Cyrust arra indította Isten, hogy a zsidó népet engedje haza szülőföldjére, ahonnan korábban elhurcolták őket. A nép jelentős része Ezsdrás pap vezetésével haza is tért Jeruzsálembe. Voltak azonban elég sokan, akik beépültek a nagy birodalom népei közé, és nem tértek vissza hazájukba. Az engedetlenségnek ezt a helyzetét az Ördög arra próbálta kihasználni, hogy kiirtsa az ottmaradt zsidókat. Isten azonban csodálatos kegyelmet gyakorolt feléjük. Az történt ugyanis, hogy a kivételes szépségű zsidó leány, Eszter (nevének jelentése “csillag”) királynői méltóságra jutott. Szülei korán elhunytak, és nagybátyja, Márdokeus gyámkodott felette. Ahasvérus királynak volt egy kiemelkedő főtisztviselője, Hámán, aki elvárta, hogy mindenki fejet hajtson előtte. A zsidó Márdokeus ezt nem tette meg, és amikor ezért kérdőre vonták, azzal indokolta tettét, hogy ő zsidó ember lévén, hitéből fakadóan csak az Örökkévaló Istennek adja meg ezt a tiszteletet. Hámánt végtelen harag öntötte el, és kieszközölte a királynál, hogy visszavonhatatlan rendeletben hirdessék ki az egész birodalom területén, hogy egy bizonyos sorsvetéssel kijelölt napon a birodalom népei semmisítsék meg a közöttük élő zsidókat. Teljes szomorúság és félelem kerítette hatalmába a halálra ítélt népet. Márdokeus üzenetben értesítette Eszter királynét a dolgok állásáról, és kérte segítségét a nép megmentésének érdekében. Nagyon nehéz helyzetbe jutott Eszter is, mert Ahasvérus elé hivatlanul nem mehetett. Élete attól függött, hogy a király jóindulattal kinyújtja-e felé aranypálcáját, vagy sem. Nos, Eszter vállalta életének kockáztatását, de kérése az volt, az ügyet vigyék Isten elé oly módon, hogy három napig a zsidó nép böjtben és imádságban fohászkodva járuljon az Örökkévaló elé, elkérve a szabadulást attól, akinek hatalma van a történelmi eseményeket irányítani, megváltoztatni. Nos, minden mozzanat, ami ezután történt csodálatos isteni rendezést tár elénk: A királyt álmatlanság gyötörte, arra kérte szolgáit, hogy olvassanak fel neki irodalmi történeteket. Éppen azt a részt olvasták, ahol arról szólt a történet, hogy a király ellen tervezett összeesküvést Márdokeus hiúsította meg. Jutalmat ezért viszont nem kapott. A király hívatta bizalmas főemberét Hámánt, akit azzal bízott meg, hogy a legmagasabb jutalomba részesítse azt, aki megmentette a király életét. A büszke Hámán teljesen összetört, amikor halálos ellenségét, a zsidó Márdokeust kellett kitüntetésben részesítenie. Ezt követően sorsa megpecsételődött, amikor Eszter  közölte a királlyal, hogy Hámán gonosz terve volt a zsidó nép teljes kiirtása. Röviddel ezután őt akasztották fel arra az oszlopra, amit Márdokeusnak készített. A zsidó nép pedig azóta örömünneppel emlékezik meg a Purim napjaiban a csodálatos szabadulásról.

Nos, kedves magyar nemzettársaim, Eszter királynő hajlandó lett volna életét feláldozni népének szabadulásáért. Akkor Eszter életben maradt, népe is megmenekült. A mi nagy Szabadítónk Jézus Krisztus vállalta a kínos kereszthalált, hogy megszabadítson a kárhozattól, ahova lelkünk ellensége a Sátán szeretne berángatni. Történelmünk során a mi ellenségeink között is volt sok gonosz Hámán, akik teljes pusztulásunkon dolgoztak. Isten az egyiknek “megálljt” parancsolt a múlt század végén, de sajnos, ma is vannak olyan erők, amelyek a megsemmisítésnek ravasz módját, a “beolvadás” csapdáját készítik elő. Alapvető fontosságú tudomásul venni, hogy Isten Jézus Krisztusra való tekintettel, ha őszintén az Ő nevében kérjük imádságban, böjtben a szabadulást, nekünk is meg tudja adni. Mert, a mi magyar népünket is nagyon szereti. Vegyük észre, hogy a világon nincs sehol olyan hatalom, aki segíthetne rajtunk. Ha viszont felismertük ezt, akkor forduljunk a történelem Urához, aki mindent javunkra tud fordítani.

Bátkai Sándor