Alkotni, szívvel-lélekkel

Ki ne ismerné az Aradi Gyermekpalotát? A töretlen népszerűségnek örvendő, több mint 50 éves hagyománnyal bíró intézmény kapuját nemzedékek lépték át és lépik át a mai napig. Az ott dolgozó lelkes pedagógusok munkájának eredménye ez. Szeretetük, elhivatottságuk, kitartásuk mozgatja az intézményt és vonzza a gyereksereget szakadatlanul.Gerold Katalint az aradiak jó részének bizonyára nem kell bemutatni, a palota kerámia szakkörének több mint 30 éves pedagógiai tapasztalattal rendelkező vezetője 16 évig volt az intézmény igazgatója. S bár – többek között súlyos egészségi problémái miatt – már jó pár éve átadta az igazgatói feladatait, az intézmény sorsát a mai napig a szívén-lelkén viseli. Az egykori pionírpalota modern alapjait ő helyezte el. Az ő idején keltek szárnyra a palota országos, illetve nemzetközi hírnevét, a külföldi kapcsolatokat megalapozó fesztiválok, versenyek, melyek még most is futnak, igaz, már mások keze alatt. Az egyik legismertebb rendezvény (melynek szintén a tanárnő a megálmodója) az Így járjuk mi – Nemzetközi Folklórfesztivál, melynek repertoárjában annak idején a román néptáncok mellett magyar és német táncokat is betanítottak a gyerekeknek. S mivel a növendékek igényelték a zenét és a táncot, szintén Gerold igazgató idején indult el az Ezüsthóvirág könnyűzenei fesztivál, melyre a ’94–95-ös években külön trófeát is készítetett. Az országos gyermekpaloták, -klubok mellett külföldi, főleg magyarországi partnerkapcsolatokat is sikerült kialakítania; ebben nagy szerepe volt egyébként férjének, Péter Elek Tibornak is, a repülőmodellező szakkör egykori oktatójának. A Pécsi Szivárvány Gyermekházzal több közös projekt (pl. A Maros színei képzőművészeti pályázat) született, de Katalin jóvoltából a moldovaiakkal, svédekkel, lengyelekkel és szerbekkel is partnerkapcsolatot ápolnak, sőt indiai barátokra is szert tettek.A kerámia szakkör vezetője az egyetemet Temesváron végezte 1979-ben, majd mint rajztanár a Bihar megyei Belényesen tanított közel 6 évig. Verespatakon és Remetén is dolgozott. 1986-ban került az Aradi Gyermekpalotába, ahol átvette a kerámia szakkör „gondozását” s a forradalom után őt választották meg igazgatónak. 2006-ig irányította az intézményt és ezzel párhuzamosan a kerámia szakkört, amit most is lelkesedéssel vezet. – Nagy felelősség volt ez, de akik ismernek, tudják, hogy lelkiismeretes ember vagyok, nem szoktam félbehagyni, amit elkezdtem. A forradalom után lett volna alkalmam más munkahelyet találni, de ezt annyira szerettem, hogy nem tudtam feladni. Mi, akik a gyermekpalotában dolgozunk, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a hobbink a munkánk. Én az egész szabadidőmet képes vagyok erre áldozni, mert szeretem csinálni. Nagyon sok gyermek jár ide. Úgy érzem, az utóbbi években sokat nőtt az emberek palotába fektetett bizalma – mondta a tanárnő, aki a szabadidejében is gyakran hódol hobbijának. Festeget, kerámiázik, alkotótáborokba jár. Számos baráti kapcsolatot ápol külföldi művészekkel. A szakkörre valóban rengeteg gyermek jár – sok magyar is –, ami azt sugallja: ebben az értékvesztett világban még van igény a kreatív tevékenységekre. Katalin úgy gondolja, a kerámiázás pozitív hatást gyakorol az idegrendszerre. Még a mostani, „hiperaktívnak” tartott gyermekek is lehiggadnak kerámiakészítés közben. És a szülők is sokkal nyugodtabbak, ha tudják, hogy gyermekeik az iskola után nem töltik fölöslegesen a szabadidejüket. A palota emeletén található kemencés műhelyben tárlatokon, versenyeken megmérettetett, színes alkotások százai sorakoznak a polcokon. Apró, gondos kezek munkái, melyeket a tanárnő féltve őriz. Pedig már alig van hely a tárolásukra. A táborokban készült vidám fotók a falakat borítják. A műhelyben minden délután kemény munka folyik. A tanárnő – aki büszke nagymama is – egy év alatt közel egy tonnányi agyagot használ fel a gyerekekkel. Ez az élete, itt érzi jól magát. És ameddig igényt tartanak a munkájára és energiája engedi, nem is szeretné elhagyni a Gyermekpalotát.