A Duna tévé védelmében

Idén tizedik éve, hogy aradi lakos vagyok s tíz esztendő alatt először fordult elő, hogy aradi rokonaim azzal kerestek meg, hogy egy szerintük felháborító újságcikkre, mely „a Duna Tv-t támadja”, feltétlen reagálnom kellene. 

Bizonyos tartózkodással, de azért elolvastam az inkriminált eszmefuttatást (Irházi János cikke a Hétfőzet rovatban, 2010. február 1.), mellyel – becsületére legyen mondva – a szerkesztőség explicit jelezte egyet nem értését.

Úgy vélem, az olvasók nagy része értetlenül áll nemcsak Irházi János elítélő véleménye, de szavainak mögöttes értékbázisa előtt is. Ennek oka, hogy a román uralom alatt álló magyarlakta területeken a hagyományos értékrend, ha kiveszőfélben van is, de még nem tűnt el teljesen. A felvilágosodás korára visszavezethető racionalizmus, mely a Fennvaló helyére Emberi Észt igyekezett állítani, a szekuralizáció, a kozmopolitizmus, a mindenáron való haladás- és hatékonyság-ideológia, errefelé – szerencsére – kevésbé érezteti hatását. Napjainkra a világ lakhatatlanná válásával fenyeget e jelenségkör, annál az egyszerű oknál fogva, hogy bolygónknak végesek az erőforrásai, viszont a liberális kapitalizmusban gyökerező fejlődésalapú, planetáris szintű pénzügyi pilótajáték akadályozza a kitermelés ütemének a lehetőségekhez igazítását. Ebben a helyzetben nemhogy letámadni nem kell azt az intézményt, mely az évszázados, vagy adott esetben évezredes értékeinkhez nyúl vissza, mely a hagyományt próbálja népszerűsíteni, mely az érvényesülésközpontú, Amerikából importált winner/loser amorális értékkettős helyett a jó/rossz mentén fogalmazza meg erkölcsi üzeneteit, hanem éppenséggel pozitív, követendő példaként kellene azt beállítani.

Természetesen a Duna tévének is vannak hibái. Mint az erdélyi autonomista tábornak tagja a Duna Tv teljes pályafutására vonatkozólag sok mindent felemlegethetnék, elsősorban a mindenkori hivatalos RMDSZ-vezetőség nyílt vagy burkolt kiszolgálását. De nem teszem. Egyszerűen azért, mert meggyőződésem, hogy ha a Duna Tv abban a mértékben állt volna az autonomisták oldalára, mely mértékben ezt közszolgálati csatornaként egyáltalán megengedhette volna magának, akkor sem tudta volna ellensúlyozni az erdélyi labanc médiatúlsúlyt. S ugyanez vonatkozik azokra a sorsunkat közvetlenül érintő tabutémákra (Magyarország gyarmatosítása, a cigányság területi eloszlása és a bűnözés mértékének szoros korrelációja stb.), melyeket csak és kizárólag a Jobbik, illetve médiaholdudvara mer érinteni. Szép lenne, ha a DTV minden témával foglalkozhatna, mely a magyar sorsot közvetlenül érinti. Viszont a valóság az, hogy ezt egyszerűen nem teheti meg.

A másik oldalról viszont a műsorszerkesztők megtették mindazt, amit Irházi János hibaként ró fel nekik. Igen: fontos a Trianon-emléknap és abszurd, hogy húsz esztendő alatt a Parlament nem nyilvánította még nemzeti gyásznappá június negyedikét. (Hogy mit tett ehelyett a Fidesz-kormány, azt most inkább hagyjuk. Az MSZP-t nem emlegetem, mert reggel van, és jó hangulatban szeretném tölteni a napot.) A mai erdélyi ifjúság úgy nő fel, hogy a magyar iskolákban a román nemzetideológia érdekeinek megfelelő történelmi ismereteket, pontosabban mítoszokat sulykolnak bele. Ebben a helyzetben igencsak kötelessége minden magyar médiaorgánumnak, mely egyáltalán eléri a célközönséget, a magyar történelemnek legalább a legfontosabb, sorsunkat ma is közvetlenül meghatározó mozzanatait tematizálni. Ezt „múlt feletti nyavalygásnak” titulálni (aminek „csecsére próbálnak minket ragasztani” Irházi János képzavaros megfogalmazása szerint) minimum szemellenzős látásmód.

Lehet, hogy az Irházi János által kifogásolt Kívánságkosár a nyugdíjasokat célozza meg, de a Duna Tv műsorstruktúrájában bőséggel vannak olyan adások is, melyek korcsoportra való tekintet nélkül minden magyarhoz szólnak. S nem utolsósorban: a Duna Tv jelenleg úgy, ahogy van a hibáival, mulasztásaival együtt messze a legszínvonalasabb magyar nyelvű televíziós csatorna, mely egyedül látja el valamilyen szinten a közszolgálatiságot.

Borbély Zsolt Attila