A nők és a lelki egyensúly

„A bánat? egy nagy óceán. / S az öröm? az óceán kis gyöngye.” Nagy igazságot sűrített e néhány sorba Petőfi Sándor, és máig sem veszített időszerűségéből. Mert a legtöbb ember természetéből adódóan hajlamos arra, hogy nehéznek találja a súlyt, amit vállára rakott az élet, és nem tudja kellően becsülni az örömet, amivel megajándékozza. Erről a legtöbbet a lélekgyógyászok tudnak, hisz naponta találkoznak olyan emberekkel, akik nekik panaszkodnak, előttük öntik ki a szívüket. Gordan Magdolna orvosnő közéjük tartozik. Sokéves szakmai tapasztalatához végtelen türelem és mélységes emberség párosul. Nem az újságíró állítja ezt róla, hanem a betegei, akik a segítségét kérik. Az általa meggyógyítottak pedig felnéznek rá, hálával említik a nevét. - Hozzá kopogtatok, mert bízom benne, mert megértő, és neki az anyanyelvemen tudom a legaprólékosabban elmondani mindazt, amit érzek – így nyilatkozott várakozás közben a klinika folyosóján N. Ilona, aki vidékről utazott Temesvárra orvosi vizsgálatra. Hogy hol fáj, mi a panasza? Maga sem tudta pontosan meghatározni a rendelőben. Semmije és mindene – válaszolta a kérdésre, és az orvosnő megértően bólintott.Könnyű eset? Nehéz eset? Percek alatt lehetetlen eldönteni. A pszichiáter orvos a lélek rejtelmeit kutatja, azt igyekszik gyógyítani, amire eddig másutt még nem írtak orvosságot. Beszélgetésünk a mindennapok gyakorlatán át igyekszik vázolni, mire figyel, amikor szemtől szembe kerül a beteggel. Mindenekelőtt az emberre, annak lelki rezdüléseire összpontosít. Összetereli a számtalan, olykor jelentéktelennek tűnő panaszt, hogy végül összeálljon a kép, ahogyan ő mondja: a csokor. Sajnos, nem ritka a lelki beteg manapság, számtalan oka lehet annak, hogy az emberek „kiborulnak”, rettegnek, úgy érzik, erejük végéhez értek, nincs tovább. S a betegek jelentős része nő. Pedig úgy tartják, hogy a gyengébbik nem az erősebb. A nők könnyebben megküzdenek a gondokkal, állják a hullámverést akkor is, amikor a férfiak feladják, sőt, kihátrálnak az életből. Az utóbbi évek tapasztalata azonban azt mutatja, hogy a nők sincsenek vasból. A létbizonytalanság, az érzelemnélküliség egyaránt megviseli a fiatal, a középkorú, de főleg az idősebb korúakat. És ebből az állapotból segítség nélkül nem is lehet kievickélni. A család egymásra figyelésére, megértésére, közbelépésére van szükség ahhoz, hogy a kezdeti kisebb baj ne hatalmasodjék el. Mert ha ez megtörténik, szenved nemcsak a beteg, hanem a családja is, beleértve a gyermekeket. Nem is tudjuk elképzelni mi, felnőttek, hogy milyen érzékenyen reagálnak a gyermekek a lelki beteg anyukát, nagymamát látva! – mondja az orvosnő. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy a lelki beteg nem csak rossz kedélyállapotról, álmatlanságról, búskomorságról panaszkodik, hanem különböző testi fájdalmakról, szervi rendellenességekről, fáradékonyságról is, és ha nem figyelnek rá a családtagjai, orvostól orvoshoz jár, marékszám szedi a gyógyszert, és elkeseredése egyre fokozódik. Az okokra még ma sem tud pontos választ adni az orvostudomány. A panaszoknak széles a skálája, és ezek eredője lehet örökletes, lehet gyermekkori vagy későbbi stresszhatás, félelem, szorongás a mindennapok kihívásaitól, a külvilág fenyegetéseitől, durvaságától, a család túlzott elvárásaitól, a kitaszítottságtól... Gordan Magdolna orvosnő nem könyvből sorolja a lehetséges bajok forrását, hanem tapasztalatából. Egyet ne felejtsünk – mondja: van kiút, van segítség. Nyújtsuk ki egymás felé a kezünket, igyekezzünk meglelni azt a parányi gyöngyszemet is, amit örömnek hívunk.