A rasszizmus kettős mércéje

Húsvétkor a nemzetközi hírtelevíziók az ünnep szellemével szögesen ellentétes sokkoló hírt közöltek: két néger alkalmazottja halálra verte saját farmján Eugéne Terre’Blanche-t, a délafrikai fehér szélsőjobb vezérét.

A fehér felsőbbrendűség 69 éves hirdetőjének brutális meggyilkolása azonban nem egyedi eset Dél-Afrikában. Az apartheid 1994 ledöntése óta tomboló farmgyilkosságok több mint 3000 emberi áldozatot követeltek, lényegesen többet, mint az agyonszidott apartheid, melynek 1948 és 1994 között, sokkal hosszabb időszak alatt, kb. 1000 emberi áldozata volt.

A világsajtó mégsem zeng a farmgyilkosságokról, a művészek nem lépnek fel ellenük, a politikusok nem ítélik el, mint annak idején az apartheidet. A középkori brutalitást felidéző farmgyilkosságok elkövetői ugyanis kivétel nélkül négerek, áldozatai, pedig szinte kizárólag fehérek. Bezzeg, ha fordítva lett volna! Jóllehet a farmgyilkosságok brutalitása meghökkentő: azokat, akiket nem ölték meg, gyakran megcsonkították, levágták fülüket, orrukat, ujjaikat, forró vizet öntöttek le torkukon, izzó vassal bélyegezték meg. Középkor a javából! A színesbőrű bűnözők senkit sem kímélnek, az óvodás kisgyerektől a 87 éves aggastyánig.

„Érdekes módon” a rendőrségnek nem sikerült megfékezni a farmgyilkosságokat, s 16 év alatt csupán tucatnyi gyilkos került a rácsok mögé. A fehér farmerek terrorja, pedig fokozódik: a 2003-as irodalmi Nobel-díjas John Coetzee például a fenyegetések miatt kényszerült elhagyni Délafrikát, s Ausztráliába menekülni, miután a Szégyen (Disgrace) című regényében éppen egy ilyen fehérfarm elleni néger támadást írja le.

A délafrikai – néger – hatalom azonban körömszakadtáig tiltakozik, ha a farmgyilkosságok faji indítékait vetik fel. Szerintük semmi faji indíték sincs, csupán egyszerű bűncselekményekről. Ismerős, nemde, Európában a cigányság által elkövetett bűncselekményeknél igyekeznek eltussolni a faji indíttatást. Pedig a szemtanúk szerint Szögi Lajos 2006-os olaszliszkai meglincselésénél a cigány tettesek azt kiabálták, hogy „öld meg a magyart”.

De hát keresztény fehér ember elvből nem lehet fajüldözés áldozata. A nyugati szellemiséget uraló balliberális establishment szerint a rasszizmus, fajüldözés vádja kizárólag a fehérekre alkalmazható. Alkalmazzák is szorgalmasan: ha Nyugaton valakinek bármi kivetnivalója van a színesbőrű és muszlim bevándorlók ellen, vagy Keleten a cigányok ellen, nyomban lerasszistázzák, lenácizzák.

Nagy Britanniában lehet a fehérek kirekesztésével faji alapú szervezeteket létesíteni (néger rendőr-egyesület, különböző muszlim egyesületek), senki sem kiabál rasszizmusról. Bezzeg a Brit Nemzeti Pártot arra kötelezte a bíróság, hogy változtassa meg a „csak fehérek” – rasszista, kirekesztő – tagsági szabályát. Amerikában a színesbőrűek testületileg Obamara szavaztak a 2008-as elnökválasztáson, akárcsak a fehérek kb.40%. A sajtó mégis a lappangó rasszizmusról cikkezet, noha éppenséggel a fehérek voltak azok, akik háttérben szorították a bőrszín szempontját, a többiek viszont nem!

Gonosz elvből csak a keresztény fehér-ember lehet a – természetesen bizonyítatlan – megkérdőjelezhetetlen balliberális dogma szerint. A színesbőrűek viszont elvből csakis a fehérek áldozatai lehetnek.

Ha pedig a valóság nem egyezik a ballib dogmákkal, annál rosszabb…..a valóságnak!

A másság tisztelete címe alatt megkövetelik, hogy a cigányokat romáknak, a négereket színesbőrűeknek vagy afrikai-amerikaiaknak nevezzük. A fehéreknek mindig kötelező kímélni a többiek érzékenységét. Fordítva viszont korántsem. Az 1994 óta Délafrikában hatalmon lévő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) himnuszában – 16 évvel az apartheid megszűnése óta – még mindig ott van az „öljük meg a fehéreket” versszak. Az ezen – és hasonló „demokratikus” eszméken – felnőtt négerek közül egyesek szó szerint is értelmezik: 3000 fehér farmer alulról szagolja az ibolyát. De esetükben ugyebár rasszizmusról szó sem lehet.