A választás elszalasztott lehetősége

Sokadmagammal 1990 elején a gyökeres változást reméltem a Kárpátok két oldalán. Hamar ki kellett józanodnunk. Az első bányászjárás még csak figyelmeztetés volt, de az utána következő események gyors egymásutánja, majd a marosvásárhelyi véres március meggyőzött, hogy a rég álmodott valódi demokrácia olyan távol áll tőlünk, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. 

Először akkor választottam volna Petőfi áhított respublikája helyett a monarchiát, amikor vigyorgó államelnökünk önkényesen kiutasíttatta az országból az exkirályt. Ez ugyanolyan diktatórikus intézkedés volt, mint a korábbi pártállam, vagy Antonescu katonai diktatúrája idején. Lábbal rúgtak a jogba, hiszen Mihai román állampolgár volt, maradt. Az Alkotmány értelmében senkit sem lehet megfosztani állampolgárságától. Egy ideig tüntetőleg még hordtam is a zakóm hajtókáján azt a keresztet, amit a Mihály Király Barátai Egyesület elnöke adott. (Néhányan rosszallásukat is kifejezték tettemért.) Máig úgy érzem, akkor az ország elszalasztotta a helyes választás lehetőségét. Ismét a kommunista demagógia oldalára állt.

Az események óta eltelt három évtized. Kiléptem a politikai életből, lehiggadtam. Viszont visszagondolva a harminc évre, most határozottan állítom: az országnak sokkal szerencsésebb lett volna, ha valami véletlen folytán a volt király került volna az állam élére. Egy európai kitekintésű, európai kötelékekkel rendelkező személy. Akár királyként, akár köztársasági elnökként. Egy moszkvai neveltetésű, kommunista szellemben felnőtt, elkötelezett bolsevik helyett. (Hab a tortán, hogy az utóbbi négy államfő megválasztásakor három esetben bizony alaposan melléfogtunk.)

Biztosan más irányt vett volna a román belpolitikai élet is, ha az exkirály visszatérhetett volna. Az ország lakosságának jó része ujjongva fogadta. Első engedélyezett bukaresti útján több százezres tömeg állt sorfalat az utcákon. Önként, nem kivezényelve, mint a Kárpátok Géniusza látogatásai idejében. Bizonyos, hogy a vezetése alá került országban nem lett volna újabb bányászjárás. A parlament bizonyosan elfogadta volna a Temesvári Kiáltvány 8. pontját, amely tíz évre kizárta volna a régi rezsim vezető tisztségviselőit a hatalomból. (Azt Iliescu és elvtársai személyes érintettsége miatt utasították el.) És másként fogadták volna diplomatáinkat, politikusainkat a nyugati országokban.

Hogy nekünk, kisebbségieknek másként alakult volna a sorsunk, azt nem tudom. Nem hinném, mert a királyi Romániában sem halmoztak el bennünket jogokkal. Sőt! Nyirbálták azokat, ahol lehetett. De hogy az országnak mindenképpen jobb lett volna, azt bizonyosan állíthatom. Sajnos, állításomat bebizonyítani már nem lehetséges. A király elhunyt, a jelenlegi hazai politikai elit bebetonozta magát a hatalomba. Csak azt érezzük: számunkra mostanság még mindig nem jó irányba haladnak a dolgok.