A virágcsokor mellé

Mindennek megvan a maga ideje. A beszédnek is, a hallgatásnak is, a munkának is, a pihenésnek is. Most mégis úgy tűnik, hogy némileg összekuszálódtak a dolgok, nem látni tisztán a szavak mélyére. 

A hallgatás csendje inkább nyomasztó, mintsem nyugalmat árasztó, a munkától pedig nem szabadulni vágyik az ember, hanem megkapaszkodni benne, létezni általa.

Június van, vége a tanévnek, és az a had, amely szárnyra bocsátja a gyerekeket, a pedagógusok százai, akik bizakodással választották az oktató-nevelő pályát, most joggal tartanak attól, hogy számukra a kicsengetés végleges lesz, és nem csak növendékeik veszik vállukra a batyut. És ennek a népes hadnak a zöme nő: családanyák vagy családalapításra váró fiatal lányok. Elhivatottságot érző pályakezdők és a tanítás sok gyönyörűségét megélt középkorú, illetve idős tanító nénik. Olyanok, akik második otthonuknak tekintették és tekintik az iskolát, sajátjuknak a növendékeiket. Rengeteg szeretetet adtak és kaptak az évek során, batyuba gyűjtögették, boldogan őrizgették és őrizgetik ma is, mert a pedagógus nem hivatalnok, hanem érző ember, aki élő „anyaggal” dolgozik.

„Az én tanító nénim” – így szoktak beszélni róluk a kicsik, és sohasem növik ki azt az érzést, amit iránta táplálnak. Számukra ő a példakép, az iskolában ő a biztonság, amit ő mond, és amit cselekszik, az csakis igaz és jó lehet. A kisiskolások szemében a tanító néni a tükör: ő láttatja meg a szépet, az ő hanghordozását, gesztusait utánozzák, hozzá hasonlók kívánnak lenni a kislányok, és nemegyszer beleszerelmesednek a kisfiúk.

Sok évvel ezelőtt egyik újságíró kollegám mutatott egy emeletes házat a városban: „ott lakott az első szerelmem” – mondta. És azzal folytatta, hogy annak az erkélyére lesett fel sokszor a nyári szünidő idején is, reménykedve, hogy megpillantja, hogy onnan rámosolyog a tanító néni.

A szép emlékek nem csorbulnak, nem hullnak cserepeire, a gondolat gyakran fellebbenti róluk a fátylat, és máris ott tündökölnek a maguk szépségében, tisztaságában.

Kicsengettek, búcsúznak a gyerekek, a szülők, búcsúznak a kedves jó tanító nénik. Melléjük szegődik, őket köszönti, dicséri e néhány sor is a becsengetés reményében…