Akik nem tudták abbahagyni…

Ha Aradról esik szó, aligha maradhat ki a vagongyár említése, amely 1891 óta egyfajta jelképe lett az iparvárosként elkönyvelt Maros-parti városnak. A sportbarátok még emlékeznek a gyáróriás csapata, az AMTE (AMEFA) szebb napjaira. A helytörténet iránt érdeklődők pedig tudják, hogy ennek az ipari titánnak „köze volt” a múlt századelőn a szomszédos, rövid életű, de így is rendkívül jelentős autógyártáshoz. 

Szóval az utóbbi bő 30 évben sokszor gazdát cserélő tehervagongyár végleg bemondta az unalmast. Pedig 2016 óta az amerikai Greenbier alvállalatként megpróbált ebben a zűrzavaros, kiszámíthatatlan világban megmaradni. Mint látható, nem tartós sikerrel. 

Az utolsó aradi „mohikán” is a korábbi, országos hírű aradi élüzemek sorsára jutott.

Hol vannak már azok az idők, amikor olyan kiváló szakemberek dolgoztak a vagongyártásban, mint Túsz Ferenc, Láng István, Lehoczky Ferenc, Huróczi Árpád, hogy csak a hirtelen eszembe jutó mérnökök nevét említsem! Sokan közülük nyugdíjasként is bejártak dolgozni, mert szükség volt a jó szakemberre, meg hát ez volt életük egyik fontos mozzanata és motivációja. Kevesen tudják a kívülállók közül, hogy a két világháború közötti években a város vezetősége is konok, de nem eredménytelen harcot vívott a kormányzattal, hogy a vagongyár ne jusson partnere, a MARTA autó, majd repülőgyár sorsára, ne vigyék el innen, a határ mellől az ország belsejébe, a „biztonságosabbnak” vélt Brassóba.

A vagongyárat is elérte az elkerülhetetlen. 

Más… Virágvasárnap a Tököly téri hajdani piacon nagyon sokan élvezték az itt berendezkedett húsvéti vásár hangulatát. Erről csupán annyit említenék meg, hogy idén is a kürtőskalács a gyorsétkezés sztárja, a gyerekek kedvence. Vasárnap is a kora esti órákban hosszú sor kígyózott a bódéja előtt. 

A húsvéti vásár hangulatát szerettem volna elcsípni.

A tér templom előtti oldalán, a velem szomszédos padon két középkorú férfi a változásokról beszélgetett. Talán a napi politika is terítékre került. A szóvívő feltehetően nem volt aradi, mert partnerének a házakat is mutogatta. Bizonyára a két aradi építésztitán, Szántay és Tabakovits neve is elhangzott, ők ugyanis a téren szomszédok voltak. Kíváncsi lennék arra, hogyan látnák ők e városrész sokat vitatott megújulását.

Húsvét küszöbén vagyunk. Egy kicsit a befelé fordulás, az önbírálat időszaka ez a hét. Vesztességeinket a legnehezebb feldolgozni. Az élet így vagy úgy, de megy tovább. Legutóbb Vadász Ernő, a sporttanárok doyenje lépett ki az egykori kollégák, tanítványok, sportbarátok „szeretetgyűrűjéből”.

Fogyatkozunk, de még vagyunk, és talán leszünk is.