Árnyékkormány

Ha már igazira nem futja az erőből, árnyékkormányt hirdetett meg hétvégi, péntek–szombati kongresszusán az ország legpatinásabb, 135 évre visszatekintő politikai alakulata, a Nemzeti Liberális Párt, amely, a kommunizmus időszakát kivéve, mindig egyik vezető pártja volt Romániának – ha éppen nem hatalmon, akkor első számú ellenzékként.

2008 vége, a legutóbbi parlamenti választások óta kiesett a hatalomból – ami kétségessé teszi, hogy kormányzása valóban olyan siker volt-e, amilyennek láttatni szeretnék –, s jelenleg ellenzékiként sem az első, ezt a címet a kétségtelenül válságban lévő Szociáldemokrata Párt birtokolja. A mostani kongresszuson azonban egy „új, győztes stratégiára és újfajta politizálásra” voksoltak, amikor a régi elnököt és csapatát nagy többséggel újraválasztották. A PNL többre törekszik az ellenzékben is másodhegedűs szerepnél, s a következő választásokból a jelenleginél jóval erősebbként szeretne  kikerülni.

Ehhez kellene az a bizonyos győztes stratégia.

Kérdés, mi lenne az, mivel tudná megfogni a választók célként kitűzött legalább egyharmadát 2012-ben, mivel válhatna ismét kormánypárttá. Jelszavakkal aligha. Az olyan óhajok, mint például: „a jóérzés forradalmának kell bekövetkeznie”, alkalmatlanok a tömegek megnyerésére; azt viszont bizonyára szívesen hallja az átlagpolgár, hogy „a PNL-t a bárók nélküli pártként kell elismernie a közvéleménynek”. Egy ilyen párt már lenne valami a mai Romániában – már ha ténylegesen kiérdemelné. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a magukat a jobboldal zászlóvivőinek tekintő liberálisok berkeiben nincs túl nagy egyetértés, a kongresszuson számos személyi ellentét került ismét felszínre, és nem lenne meglepő, ha néhány markánsabb, most mellőzött személyiség kiválna soraikból.

A régi-új pártelnök – egy bevett ellenzéki gyakorlatnak megfelelőn – árnyékkormányt alakítana, amelynek szerepe a hatalmon lévők tevékenységének nyomonkövetése, bírálata és célravezető megoldások felmutatása lenne, amivel azt kellene bizonyítani a közvélemény előtt, hogy az alternatív kormány jobb a ténylegesnél. Talán ez lehetne a „győztes magatartás”, amire a pártelnök biztatott? Szó mi szó: a nagyobb önbizalom igencsak ráférne a mostanra kissé megtépázott liberálisokra.